- Most mi van? Még mindig ő?- húzza fel a szemöldökét Zsófi.
- Megint liveolt - ejtem le magam mellé a telefont. Az élőből szerintem ki sem léptem.
- Ugye nem a rendesről mentél be - néz rám, mire megrázom a fejem. - Na ugye, hogy volt értelme megcsinálni azt a kamuprofilt.
- Szar, hogy nincs itt.
- Rohadt geci volt veled - vágja rá azonnal.
- Nem volt az - ráztam a fejem. -Én voltam a hülye, nem ő.
- Szarmindegy. Szakítottatok, lezártátok, ennyi. Tudtommal te akartad a végét - pillantott vissza a tévére, ahol a épp a Netflixen válogatott a filmek közül. - Jaaj istenem, azt ne mondd, hogy hiányzik - forgatta a szemeit. Lesütöttem a szemem. - Lécci ne, ne ti legyetek az a pár, akik szakítanak, aztán mindent elfelejtenek, és újra összejönnek - fogta a fejét, és ledobta maga mellé a távirányítót. - Megvan nélküled, ne aggódj. Nem liveolna, ha annyira hiányolna. Te is oké vagy tudtommal - fejezte be, észre se véve milyen nagy sebet hagyott bennem a szavaival. - Jó ez? Halloween - mutat a tévére, én pedig azt se tudom mire, de bólintok.
A harmadik cigarettát gyújtom meg az ablakpárkányon ülve. Elvileg életveszélyes. Biztos az. Alattam Pest. Az esti fények megvilágítják az egyébként sötét szobát. Oldalra nyúlok a telefonomért, és megnyitom az Instagramot. Beírom a nevét.
Nem igazán változott semmi. Nincs sztori. Vagy lehet van, és én nem láthatom. Ki tudja? Végigpörgetek a képein, és találok egyet, amit még nem láttam. Csoportkép, sokan vannak rajta. A közös baráti körünk a Gellért - hegyen valamelyik este. És ott van rajta ő. Az a szőke csaj. Nincs megjelölve senki, de rákeresek a csajra. Nem kéne. Tudom mi lesz utána, nagyon nem kéne. De nem érdekel. Rámegyek a nevére, és meglátom a tényleg rohadt jó képeit. Hello gyomorgörcs. Aztán megnézem a sztoriját. Rajta van ő maga, és ott van az is, aki valóban érdekel, azzal a piros gitárjával a nyakában. Már szól az a zene, amire be szokott menni, a többiek már bent vannak, neki pedig már indulnia kéne, de még megszorítja a csaj kezét, és besétál a színpadra. Még hallom, ahogy a közönség szokás szerint megőrül, ahogy meglátják, de aztán a csaj leállítja a videót.
A backstage-ben van. Ott van a helyemen. Nekem kéne ott állnom. Az én kezemet kéne szorongatnia, nem az övét. A rohadt életbe, neki miért ilyen könnyű? Miért képes túllépni ezen az egész szarságon ilyen rohadt könnyen?
Hirtelen felindulásból kilépek az Instából, megnyitom a névjegyzéket, és pont az elején megtalálom amit keresek. Szerintem kihagy az agyam, vagy nem tudom, de már csak akkor eszmélek fel, amikor a telefont a fülemhez teszem.
Kicsöng. Mi a szart csinálok? Mi a büdös lószart csinálok? Nem veszi fel. Nem akar velem beszélni. Mégis mit gondoltam?? Már épp azon vagyok, hogy letegyem, de abban a pillanatban, hogy elemelem a fülemtől a telefont, hogy a piros gombra nyomjak, beleszól.
- Igen? - egy olyan kíváncsi, értetlen "Igen?" ez, nem a flegma fajta. Szerintem sokkot kapok, hirtelen bevillan, hogy milyen abszurd ez az egész helyzet, és nem tudok másra gondolni, minthogy totál idióta vagyok. - Eszti..? - szól bele újra, majd mikor nem válaszolok, sóhajt egy nagyot.
- Ne..ne tedd le! - pánikolok be, és szorosan lehunyva a szemem várok.
- Nem fogom - hallom a hangját a telefonon át. Hirtelen nagyon messzinek tűnik. Ő. - Baj van?
- Nincs, csak..fogalmam sincs - sóhajtok, és a hajamba túrva lehunyom a szemem.
- Értem - mondja, majd csönd. Az a tipikus kínos, kellemetlen. Perceken át.
- Milyen volt a..koncert? - találok ki gyorsan valamit, hogy hallhassam megint beszélni. Hiányzott.
- Jó. Nagyon jó. Talán ez volt a legjobb a nyáron - válaszol.
- Az eddigi összesre ezt mondtad - mosolyodok el. Először a héten.
- Nem is - nevet fel halkan. - Ez tényleg nagyon jó volt. Kár, hogy nem voltál ott - a mondat végére úgy elhalkul, hogy nem is igazán értem.
- Pedig úgy láttam, volt ott valaki helyettem - mondom ki hirtelen, ami legelőször az eszembe jut. Baszki, mit mondtam az előbb. Ne, ne, ne, ne.
- Mi? - kérdez vissza.
- Semmi, csak..semmi - mit művelek???
- Ezt mindig is utáltam - sóhajt fel, és szinte látom magam előtt, hogy a szemét dörzsöli. Mindig ezt csinálta, amikor valamiből elege volt.
- Szerencsére már nem kell hallgatnod - vágom rá zsigerből,
- Mi bajod van? - kérdezi, és hallom a hangján, hogy ingerült.
- Semmi!- emelem meg a hangom. Csönd. -Csak gyűlölöm, hogy gátlástalanul, szándékosan tolod az arcomba, mennyire jól vagy, hogy egyszerűen semmi nem számít neked saját magadon kívül..
- Komolyan ezért hívtál fel az éjszaka közepén? Hogy elmondd, mekkora fasz vagyok? Mert akkor letehetjük, tudom én azt magamtól is.. - érzem rajta, hogy ideges, mindjárt robban. De nem akarom megállítani.
- Lefeküdtetek? - szakítom félbe hangosan, majd miután kimondtam, lesütöm a szemem. Gratulálok, Eszter.
- Mivan? Kivel? - dühös. Nagyon dühös, ideges.
- Tudod kire gondolok. De megértelek, amúgy. Idősebb, szőke, kurva jól néz ki..meg nem unalmas. Megértelek, komolyan..
- Miről beszélsz? - vág közbe, szinte látom magam előtt, ahogy összehúzza a szemöldökét, és a fejét rázza.
- Róla. Aki fogdossa a kezed koncert előtt. Akinek odaadod a pólód. Róla, aki kibaszottul nem én vagyok! Akivel shipelnek, akivel összehoz az a szenny Ori..
- Ne higgy már el minden szart, pláne azt ne, ami ott jelenik meg! Pontosan tudod, te is, de mostanában mintha kifordultál volna magadból, basszus! Mikor csináltál volna ilyet, hogy felhívsz, hogy megkérdezd, lefeküdtem-e egy random valakivel? Mikor? Nem tudom mi történt veled, de pont emiatt szakítottunk, ha rémlik!
- Nem, nem emiatt volt! - tiltakozom, pedig valahol mélyen, részben igaza van.
- Dehogynem! Mintha te rohadtul nem örülnél annak, hogy most koncertezem, meg ilyenek, mintha..
- Nem erről van szó, csak..egyszerűen hiányzik, hogy csak te legyél, és ne az az "énekes". Nem tudod elkülöníteni a kettőt, nehogy engem hozz ki hibásként! De úgy néz ki mégis velem van a baj, hiszen azt a másik valakit ez nem zavarja!
- Fejezd már be! Semmi köze nincs ehhez az egészhez! - elkezdi védeni.. elegem van.
- Tényleg? Valóban? Akkor megint én vagyok a hülye, menjen nyugodtan a művészúr vissza hozzá, nem tartom fel! - szinte kiabálok a telefonba, annyira fáj ez az egész..
- Nem. Feküdtünk Le. - tagolja. - Nem, nem is tervezem, nem köt hozzá semmi, barátok vagyunk. Senkivel nem feküdtem le azóta, és nem, nem is tervezek bárki mással. Most már letehetjük, megtudtad amit akartál.
- Rendben! - kiabálok bele, és kinyomom. Percekig ülök csak egy helyben, az ablakban, telefonnal a kezemben, és azon gondolkodok, mennyira hülyén viselkedtem.. Majd hirtelen elmosolyodok, mikor eszembe jutnak a fél perccel ezelőtti szavai. Elbaszott vallomás. De az.
10 perc múlva még mindig ugyanúgy meredek magam elé. Összerezzenek, mikor rezegni kezd a kezemben lévő telefonom.
- Lenyugodtál? - kérdezi bármiféle köszönés nélkül, én pedig elmosolyodok, és bólintok. Nem mintha láthatná.
- Hiányzol - felelem, egyáltalán nem a kérdésére válaszolva. Csak úgy..kibukik belőlem. Néhány másodperc csönd, majd egy sóhaj.
- Te is nekem.
Nos, az első♡
