Szerelmes egyperces

1. rész

Még messze volt, nem is láttam az alakját. Egy szürke folt volt, az út túloldalán túl. Amint megláttam, szívem megdobbant, és tudtam. Ő az.
Ő, akit annyi ideje várok, és mégis. Úgy éreztem jobb lenne elfutni, nem látni Azt a szempárt amit most elfogok veszíteni.
A zöld szemeket, amiket lehet most látok majd utoljára. A hangot, ami talán most mondja ki a nevem utoljára.
A szájat, ami talán most mosolyog rám utoljára.
De akkor már ott állt előttem, és mosolygott, és nézett Azokkal a szemekkel, és már nem tudtam elfutni.
Felálltam a buszmegálló koszos padjáról, és hagytam, had vezesse Ő az utunk. Beszélgetést kezdeményezett, mióta várok rá stb.
Jó érzés volt sétálni miközben Ő beszélt hozzám, és jó érzés volt Vele lenni.
Keserédes volt mindaz ami történt.
Az utunk egy tóhoz vezetett, ahol megálltunk, és beszélgettünk.
Beszéltünk Istenről, és a hitről.
Aztán tovább mentünk. És tovább beszéltünk.
Azt hiszem rendeztük a dolgaink, és talán minden rendben lesz.