Szerelmes egyperces

4.

Szemben ült velem a vadászles padján. Lábunk össze ért, kinyújtva egymáson.
Megfogta a lábam és az ölébe húzott.
Átölelt, és közelebb volt hozzám mint valaha.
Kezét bebújtatta a pulóverem alá, és szorosan húzott magához. Melkasomra hajtotta a fejét, s a hátamat simogatta.
A pillanat felejthetetlen.
Soha sem hittem hogy valaha leszek ennyire közel Hozzá. És mégis.
Felemelte fejét, a szemembe nézett. Zöld szemeivel átlátott rajtam, tudta, érezte mit jelent számomra.
Megcsókolt, ajkai finomak voltak, édesek.
Adtam egy puszit a homlokára, s Ő ismét hozzám bújt.
Fejét rám hajtotta, én pedig Őrá.

Később néztem a szemben ülő férfit. Láttam Azt, akibe bele szerettem évekkel ezelőtt.
Láttam Azt, akivel beszélgettem hosszú éveken át.
És láttam Őt, aki ott ült velem szemben a hideg, őszi napon a hideg vadászles tetején.

Azt hiszem igaza volt abban hogy semmi sem örök.
A szerelmem sem örök irányában. Viszont a körforgás nem szűnik.
Lehetséges lenne hogy, háromszor szerettem bele ugyanabba az emberbe?