Hol is kezdjem? Mivel ezt a portált nézik a "régi" osztálytársaim is és ők nem nagyon tudják mi történik velem és persze, remélem, vannak új olvasók is, így bemutatkozom:
Szonja vagyok, mint azt gondolom olvashatjátok, bár a Bonja. Színésznek tanulok most egy gimnáziumban ahol 29 hasonló ambíciókkal rendelkező emberrel ülök végig olyan napi 10 órákat. Csodálatos! Komolyan! Egyszerűen a suli is olyan mintha valami amerikai filmbe lennék. Kollégiumba alszom egy osztálytársammal Ildikóval egy évfolyam társammal, Lucával és egy másik iskolába járó lánnyal, Pannival aki sajnos az első teljes héten haza ment. Nem szeretném túlságosan részletezni a dolgokat, elég annyi, hogy olyan dolgokért gyalogoltak keresztül a lelkén amikről nem tehet.
De a többiekről:
Ildikó Ukrajnából jött olyan tipik maffiás kinézettel. Konkrétan rá vártunk és a beköltözés vége után fél órával is és amikor kinyílt az ajtó és a nyílásban észre vettünk egy nem túl magas, nem sértésként, platina szőke lány fehér bő pulcsiban és fekete ruhákban álló lányt, gondolom mondanom sem kell, hogy én személy szerint megijedtem. Aztán amikor megszólalt és mindenkit végig ölelgetett kezdett eltűnni a maffia vibeja, majd behozott maga után 3 fekete táskát, amikbe simán elfért volna 3 vagy akár 4 hulla is, plusz még két szintén fekete hátizsákot majd elbúcsúzott az apjától és leült az ágyára. Levette fekete dzsekijét és csönd honolt. Azóta amúgy jóba lettünk, persze úgy nem nehéz, ha szinte a nap 24 órájába együtt vagyunk. Lendületes, aranyos és mindig tud valamiről beszélni, ami jó, mert szerintem jó hallgatóság vagyok. Nem merek róla többet írni, mert ő is tudja olvasni ezt a portált,szóval: Szia Ildi!
Luca, ő az a lány. Tudjátok, akinél mindig minden rendben van meg van a saját stílusa és az ahhoz illő ruhabolt, mindenre felkészült, mindene tökéletes, konkrétan ő Ms. Tökéletes szinte. Szombathelyi, így ő is általában a koliba marad, mint Ildi. Van egy húga, asszem, az apja régész és szegény lánynak 2 vezeték és keresztneve van, csak, hogy többet írjon mindenhova, ami csak azért is jó neki, mert az írás képe valami csodálatos, amit természetesen nem ismer el.
Kis csapatunk negyedik, de nem utolsó tagja Panni, Salgótarjánról. Ő animátornak készült/ készül, viszont festő szakra vették fel, ami miatt neki kezdett rajzolni és valami ős tehetség a csaj. Olyanokra van türelme és ideje és tehetsége, amikhez nekünk sosem lenne. Nagyon aranyos kicsit még csöndes, de remélem fel fog oldódni, sőt biztos, hogy fel fog oldódni, de ahhoz még várnunk kell. Viszont tudjátok mit mond a mondás, a jó dolgokra várni kell.
Az osztály társaimról sokat még nem tudok mondani, szóval legyen egyenlőre elég ennyi. Jelenleg időpontra várok ismét egyedül a szünetbe és írok ide, remélve, hogy valaki legalább elolvassa. 😶
YOU ARE READING
Gimis éveimnek csodái
RandomBár még nem tudok róluk sokat de úgy érzem, hogy itt az ideje, hogy írjak arról a 29 emberről akik az elkövetkezendő éveimet fogják szépíteni! De, hogy őszinte legyek, ezek a kisebb-nagyobb bejegyzések, inkább az életemről szólnak mintsem róluk, de...
