Még mindig az Ő ölelését érzem.
Magához húz-megszorít, nekem végem.
Tudom, nincs mitől félnem, de....
Túl szép, hogy VÉGE légyen...
Túl szép, hogy IGAZ légyen...
Túl szép, hogy ez megtörténjen.
Ölelése, mint medvét szőre,
Akarom, körülöleljen, örökre.
Tőlem forró bőre, de.....
Túl szép, hogy ÍGY légyen..
Túl szép, hogy VALÓS légyen..
Túl szép, hogy ez megtörténjen.
Egy pillantásával lát belém,
Tud minden gondot, enyém.
De..
Túl szép, hogy EZ légyen...
Nem lehet, hogy ÍGY légyen...
Nem lehet, hogy ez megtörténjen.
Elrontom, vége.
S emiatt lelkem lénye,
Beletörik, zsebébe..
Túl szép, hogy Ő légyen.
Túl szép, hogy ENYÉM légyen.
Túl szép, hogy ez megtörténjen.
YOU ARE READING
Gondolatok, elmélkedések
PoetryItt egy rövidke szösszenet tőlem, az épp aktuális gondolatairól. Közel sem tökéletes, de megnyugtató érzés volt kiírni magamból. 💖
