Életem Kalandja¦L.N¦Befejezett

🧡20.🧡

2 hónappal később:

Azóta a nap óta nem látogattam el a futamokra. Apától tudtam, hogy Lando azóta teljesen felépült és már újra versenyautóban ül. Én pedig a Londoni házunkból néztem az összes versenyt. Nemrég pedig Lando meg is szerezte élete első győzelmét. Nagyon boldog voltam a győzelme miatt és annyira gratulálni akartam neki, de nem hiszem, hogy nagyon örült volna neki. Apa és Tracy sok időt töltött az itteni házunkban, de persze én is sokszor látogattam meg őket. Nem annyira akartak egyedül hagyni, még akkor se amikor én inkább az egyedüllétre vágytam. Lando minden közösségi oldalról letiltott, így nem tudtam, hogy mi van vele. Persze megértettem, mert én szakítottam vele, amikor pont szüksége volt valakire aki ott van vele a kóma után. Csak a tévé képernyőn láttam őt, a kisfiús mosolyát. Hiányzott, brutálisan. Charlotte is meglátogatott és én is őt Monacóban. Ő mindig elmondta, hogy mi van Landoval.

Most pedig két hónap kihagyás után, újra repülőre ültem és apával az oldalamon utazunk Magyarországra az utolsó futamra a nagy nyári szünet előtt. Apa és Charlotte is kényszerített, hogy jöjjek el, én pedig igent mondtam, azért is, hogy tudassam a fiúval, hogy meg vagyok nélküle is, még akkor is ha ez nem volt igaz. S persze azért, mert imádtam a magyar pályát. Izgultam, pedig még egy futam előtt se izgultam. Nem tudtam, hogy azért mert újra láthatom Lando-t élőben vagy azért mert újra a száguldó cirkusszal tarthatok. Pár órás repülőutat leginkább alvással töltöttem, apa pedig szokásosan a laptopján dolgozott. A repülőnk pedig megérkezett a célpontra. Abban a percben jöttem rá, hogy még nem állok készen arra, hogy Landot újra láthassam, de már késő volt. Ki kellett szállnom a repülőből és el kellett mennem a hotelbe, ahol újra egy épületbe leszünk a brit fiúval. Furcsa volt bele gondolni is, hogy újra ilyen közel leszünk egymástól és féltem attól, hogyan fog Lando reagálni az érkezésemre. A repülő lepcsőjéről lesétáltam. Apa pedig mellém lépett és át karolt.
-Készen állsz? - kérdezte hozzám fordulva.
-Nem - válaszoltam egyszerűen. Ő pedig bólintott és el kezdett húzni a narancssárga Mclaren felé.
-A fiúk csak holnap érkeznek meg - ültünk be a kocsiba - Daniel meg már hiányol téged és biztos ott lesz Charlotte is.
Én pedig örültem, hogy még egy napig nem kell folyamatosan ügyelnem arra, hogy össze ne találkozzak Landoval.

Az út csendben telt a hotelig. Gyorsan bejelentkeztünk és a bőröndjeinket leraktuk a szobáinkba. Utána pedig meglátogatuk a hotel étkezőjét és egy gyors vacsora után elindultunk a szobáinkba ahol nyugovóra tértünk.

Másnap

Reggel a szokásos Mclarenes pólót viseltem egy fekete farmer rövidnadrággal. Hajamat lebontottam és egy minimális sminket varázsoltam az arcomra. A táskámat felvéve a lift felé siettem. A gombot megnyomtam és úgy vártam az érkezésére. A lift üres volt így abba beléptem. Már épp a gombot nyomtam volna meg amikor egy ismerős hangot hallottam meg.
-Várj, hadd jöjjek én is - mikor belépett már késő volt, nem tudott egyikünk se kimenni. Így találkoztam újra Lando Norrisal, a liftben.
Én nagyot nyelve néztem rá. Haja kissé megváltozott, szemébe szokás szerint újra el vesztem. Egy fekete farmert viselt, hozzá pedig a Mclarenes csapat pólóját vette fel, baseball sapkával együtt
-Szia! - szólalt meg végül.
-Szia! - néztem még midig a szemébe.
-Nem is tudtam, hogy jössz a Nagy díjra - felelte a cipőjét nézve, mintha az annyira érdekes lenne.
-Apáék vettek rá - mondtam neki. - és gratulálok a győzelemhez.
-Köszönöm - bólintott s le ért a földszintre a lift. Én pedig kiléptem rajta. Egy gyönyörű szőke hajú lány várt a lift előtt. Ahogy Lando kiszállt a liftből rögtön rá ugrott utána pedig megcsókolta. Pár másodpercre lefagytam, de gyors léptekkel távoztam is mert nem akartam, hogy lássanak sírni. A Mclarenbe beülve utat engedtem könnyeimnek. Lando már tovább is lépett rajtam. S a barátnője egy sokkal szebb lány. A lány tökéletes, minden meg van benne amire egy fiú vágyik és Landoval tökéletesen mutatnak együtt. A kocsit beindítva indultam el a pálya felé. Egy fél óra múlva már ott is voltam. A könnyeimet letöröltem és Charlotte keresésére indultam. A paddockba meg is találtam.
-Hiba volt eljönnöm- ültem le a mellette lévő helyre.
-Mi? Miért? - kérdezte rögtön tőlem.
-Lando-nak barátnője van és tökéletes. Tökéletesen néznek ki együtt - fakadtam ki.
-Te sokkal szebb vagy nála - tedte kezét az egyémre.
-Várj! Te ismered? - tettem fel a kérdést.
-April Williams. A neve gondolom ismerősen cseng. Claire Williams lánya - mondta. - nagyon idegesítő lány, csak a hírneve miatt van Lando-val, Lando pedig vak.
-Tényleg? - ő pedig bólintott. - miért nem szóltál róla?
-Mert akkor nem akartál volna eljönni. - adta meg a választ - vagy eljöttél volna akkor is?
-Nem.
-Pontosan és tovább kell lépned Landon, még ha nehéz is. Mutasd meg neki, hogy milyen jól meg vagy nélküle. - nézett a szemembe. - amúgy találkoztál vele?
-Igen. Beszállt a liftbe hozzám. Utána pedig April már tárt karokkal fogatta és rögtön rá ugrott. - meséltem el neki a ma reggel történteket. Ő pedig a szemét forgatta.
-Nagyon jól el tudja játszani a szerepét. Pedig Charles elmondta neki, hogy April nem szerelmes belé, de össze veszett vele. Ez volt már egy hónapja, azóta nem beszélnek. - mondta Charlotte.
-Akkor egy eléggé nagy manipulátor lehet a lány.

S elkezdődött a szabadedzés. A nap hátra lévő részében már szerencsére nem találkoztam Lando-val. Danielel pedig az edzés végén együtt töltöttük az egész napot. Elmentünk egy gyorsétterembe és egy parkban leülve fogyasztottuk el a menünket. Utána pedig közösen a hotelbe vissza térve ültünk le nézni egy filmet. Az idő már éjfél körül lehetett amikor elindultunk a saját szobánk felé és lefeküdtünk aludni.