A világ töredékei

A hét szilánk

A szemét csak lassan tudta kinyitni, csipa volt benne és enyhén kiszáradt, gyorsan becsukta. Felemelte jobb kezét, vékony volt és fehér, enyhén napbarnított. Erősen dörzsölte meg szemét, majd ismét megpróbálta kinyitni azt. Ezúttal sikerrel. Felült, a takarót magán hagyván. Piros csipkés volt a takaró, kissé koszos, nem úgy, mint a lány. Alatta meztelen volt, fehér, tiszta bőrrel. Hosszú, vörös haja volt és a nap fényében csillogó kék szeme. Leengedte a takarót és a levegőbe emelte kezeit. Hosszasan nyújtózkodott és egy nagyot mosolygott, majd kipattant az ágyból.

Az ágy mellett ált egy szék, rajta egy egyszerű, mintázatlan, piros ruhával. Vállpántos volt, térdig érő szoknyás egyberuha. Ezt vette fel a lány, majd a szoba túlsarkába, egy apró tükörhöz sétált, és saját magának pózolni kezdett benne. Nagyokat mosolygott magának a tükörben, boldog volt. Boldog volt, elvégre ez volt a szülinapja.

Thyria államában minden nő megkaphatja a nagykorúsághoz tartozó dokumentumokat, amit elérték a 18-at. A nagykorúság sok lehetőséggel, kötelezettséggel és előny járt. A nagykorúak szavazhatnak képviselőkre, kísérő nélkül utazhatnak a szigetek között és saját vagyonnal rendelkezhetnek. Házasodhatnak és alkoholt vehetnek. Azonban adózniuk kell, és saját magukról gondoskodnak, felelősséget kell vállalniuk tetteikért. Azonban ehhez, a hivatalos nagykorúsághoz nem elegendő az életkor, tapasztalat kell hozzá és tudás. Erre pedig minden 17 évesnek adnak egy egyéves próbaidőt. Ezt kapta most meg a lány.

A lány kislányosan szaladt ki a szobájából, ugrándozva, az ajtót maga után becsapva. Szobájának ajtaja egyből a konyhába nyílt, ahol az apja várta. Szakadt, koszos ruhában, de szeretetteljes mosollyal borostás arcán. Kezében pedig egy apró, piros színű sütit tartott, rajta egy gyertyával.

-Boldog születésnapot Anja.

A lány az apjához szaladt és a nyakánál fogva átölelte őt, hosszasan és erősen, levegőt nem engedve a tüdejébe.

-Rendben Hercegnő, elég lesz. - Próbálta finoman ellökni magától lányát. - Ülj le és fújd el a gyertyát.

A lány így tett, kihúzta a legközelebbi, rozoga, fából készült széket és leült rá. Kezeit lábai közé húzta és idegesen nézte ahogy az apja leül vele szembe. Lerakta a kis tortát majd Anja gondolkodás nélkül elfújta azt. Mind a ketten hosszasan nézték ahogy az egykoron még égő gyertya, utolsó füstoszlopait engedi ki. Majd abba maradt.

-Köszönöm Apa. - Szólalt meg egy lágy, kellemes hangon.
-Ugyan már. Nem mindennap lesz kisfelnőt az ember.
-Nem is minden nap kapok sütit.
-Almás a süti Hercegnőm. Remélem nem gond.

Az apa arcáról eltűnt a mosoly, ahogy Anjájéról is. Felált a székből és az asztalon átnyúlva megsimogatta az apja vállát.
-Tökéletes. - Mondta, majd vissza ült. székébe. Két apró kezével óvatosan megfogta a süteményt és két részre törte. Belül sült alma volt, körülötte pedig friss, még gőzölgő piskóta. Az egyik felét apjának nyújtotta, aki egy apró mosoly kíséretével kivette a lány kezéből. Egyszerre haraptak a kellemesen meleg édességbe.

-Menjünk ki. - Állt fel az apa, majd Anja is követte. Végig sétáltak a rozoga konyhán, át a pusztán székekből és egy asztalból álló nappalin, majd kinyitotta a rozoga, bogarak lakta faajtót. Erős, kék fény áradt be a szobába, és mintha egy másik világba sétáltak volna, kiléptek az ajtón.

A sárga napkorong jobbról sütötte őket, körülöttük pedig a tiszta, friss levegő szálingózott enyhe széllökések kíséretével. Fehér felhőfoszlányok voltak mindenütt, felettük, mellettük és alattuk is. Egy apró, a semmi közepén lebegő sziget álltak. Kisétáltak a szélére és leültek, lábukat a semmibe lógatták.