Az újonc

1. Fejezet

Átlagos nap volt, mikor a szülők bejelentették, hogy költözünk, mert apukám elveszítette a munkáját. Van egy olyan tippem, hogy megint valami nem tetszett apa főnökének, annak az embernek annyi baja van mint egy rossz öreg asszonynak. Hála apa főnökének köszönhetem, hogy megint csomagolhatok, nagyon nincs kedvem hozzá. Tény nincs messze Brazíliavárostól, szóval nem kell olyan sokat utazni. Suo Pauloba költözünk Brazília egy másik városába, állítólag ott eléggé jók az iskolák. Miután beköltözünk, elintézik a szüleim, hogy megfelelő iskolába járhassak. Reménykedem, hogy jobb lesz ez a suli mint, amibe eddig jártam a Brazil Maria Gimnázium. Most kezdem a tizenegyedik évemet, lassan végzős leszek és ideje belehúznom a tanulásba, hogy a legjobb egyetemen tudjak tanulni. Őszintén, kicsit várom már a sulit, új tantárgyak, új osztálytársak és új legjobb barátok. Előző iskolámba nem volt sok barátom kivéve egyetlen egy az nem más mint Paolo Nomanzi. Egy nagyon helyes fiú volt, akinek mindig segítettem a matekba, de történt egy kis incidens. Nagyon sokat lógtunk együtt, segítettem neki, majd hálája jeléül megölelt, én pedig megpróbáltam megcsókolni. Irtó ciki volt utána, az osztályban mindenki engem piszkált ezzel. Kész rém álom volt. Megfogadtam, hogy nem én kezdeményezek, hanem a fiú és úgy jobban járok. Össze pakoltam egy-két óra alatt, majd bepakoltuk az összes cuccunkat a kocsiba. Igen, kocsival mentünk, semmi repülő vagy ilyesmi, tehát ezért utaztam egy jó nyolc órát. Elvoltam az utat végig aludtam és mellette zenét hallgattam, mikor megérkeztünk félkomásan másztam ki a kocsiból, majd megláttam a házat leesett az állam. Egy emeletes ház, végre lesz egy kis magán életem. Eddig a szüleim szobája mellett volt az enyém, de mostantól ez nem lesz, le is csapok az emeleten való szobára.  Megkérdeztem anyámtól, hogy enyém lehet és beleegyezett. Végre!

- Wow! Enyém lehet az emeleten lévő szoba?

- Persze drágám, csak akkor rendezd is be a szobádat! 

Úgy sikítottam volna csak nem jött ki a hang. Bementem és körül néztem, minden jó volt, végre, erkély, saját fürdőszoba, külön gardrób. Bevallom, most különösen élveztem a berendezést, általában nem igazán. Szinek szerint rendeztem a ruháimat. Sikerült egy jó három óra alatt bepakolnom, majd lementem vacsizni. Pizza volt a vacsora, de ez most kivételes volt, mert nem szokásunk rendelni kaját. Ez esetben kiszoktam használni az ilyen pillanatokat. Vacsora közben beszélgettem a szüleimmel, hogy holnap mi lesz. Szóba is jött az új iskola.

- Anya, meg van már, hogy melyik suliba fogok járni?

- Igen, apáddal úgy döntöttünk, hogy a Elara Jocé Gimnáziumba fogsz járni.

Rá is kerestem a interneten és ez egy nagyon nem jó iskola, túl elit. Ezért megmondtam a szüleimnek, hogy ezt felejtsék el mert nem terveztem egyenruhás iskolába járni.

- Mi? Ez nem! Én nem megyek ide. Itt egyenruhába kell járni, be van tiltva a telefon használata.

- Mi a gond ezzel Ella? 

- Az hogy ott kemény szabályok vannak, ott nem hallott szerintem még mindenki a telefonról, mert mindenki csak olvas és tanul, semmi mást nem csinál.

- Gavia drágám, szerintem írassuk be a Sau Paulo Általános gimibe. Szerintem azzal jobban járunk. Nemrég olvastam, hogy sokan dicsérik, nem egy elit iskola de se nem egy elengedett. Azt írták, hogy olyanok mint egy család. 

- Rendben van drágám. Ella, akkor holnap akkor ott fogsz tanulni.

- Köszönöm és a vacsorát is.

Felmentem az új szobámba, majd kiválasztottam a holnapi ruhámat és mentem aludni.