Az utolsó ház balra

Előszó

Richmondban járunk annak is a gazdag negyedében, ahol a tehetősebb üzletemberek, vállalkozók és tőzsde cápák tanyáznak fényűző életet élve, szó se róla szívesen tartoznék én is közéjük, de sajnos nekünk nem ez az élet jutott ez a mi történetünk.

A nap ásítva lomhán mászott elő a több emeletes már-már kastélynak nevezhető luxus villák lapos féltetői mögül, szép őszi nap lágyan fúj a szél és csiripelnek a madarak. A probléma csak annyi, hogy a rengeteg gazdag köcsög között a luxus negyed szélén ott voltunk mi is. Önhibánkon kívül kerültünk ebbe a helyzetbe, de valószínűleg soha nem fogunk belőle kilábalni.

Fekete bárányként tűnt ki az utca legvégén egy a környező házakra egyentalán nem hasonlító romos, bedeszkázott ablakú, lelakott régi épület. A házat már benőtte a gaz és a susnya, szinte bele olvadt a mögötte álló erdő rengetegébe. Szürke falai megkoptak, ajtaja kínkeservesen nyikorgott minden egyes alkalommal, mikor hozzáértek. A ház előtt egy ferdén álló kopott fatábla elmosódott ütött- kopott betűin az állt: Smith család Baker Street 142.

Leszállt az este, köd tenger szállt a házra, belülről kiabálás hallatszott a bejárati ajtó jobb oldalán lévő ablakon halvány fény szűrődött ki. Teljesen körbe vette a házat és semmi sem látszott a neonban pompázó gazdag negyedből, ahol minden este bulikat tartanak fül süketítően hangosan dübörögtetve a zenének legkevésbe sem nevezhető szarjaikat.

Sokan azt beszélik itt őrültek laknak, elmebetegek, de ez nem igaz, illetve csak részben. Bele őrülünk a mindennapokba és minden egyes perccel az életünk csak rövidebb lesz. A semmit érő életünk, ami kurvára senkit sem érdekel, lenéznek és kigúnyolnak úgy néznek ránk, mintha ők különbek lennének felsőbb rendűek, de ugyanolyan emberek akárcsak mi.

Sokaknak nehezére esik elfogadni, ha valaki más itt bármire lehet gondolni, de jelen esetben erre a családra. Koszos, mosdatlan, szakadt ruhában, büdösen mennek iskolába, kurva szarul érzik magukat szégyen és elkeseredettség hat át rajtuk, de nem tudnak semmit tenni ellene, nem ők akarták, bár ez senkit sem érdekel.

-

Engedd meg, hogy bemutassam a családot és megosszak veled egy kis háttér storyt mielőtt elkezdjük.

John Smith Londonban született 1972-ben október 13.-án átlagos anyagi helyzetű családban, de kivételesen okos fejjel, ami már korán megmutatkozott. Átlag magas 178cm vékony barna hajú sötétbarna, szinte fekete szemű mondhatni jóképű fiatalemberré lett. Kitűnően látta át az épületek és a tervrajzok ábráit, bele látott egy tartó szerkezet felépítésébe és rengeteget modellezett, amiből több díjat is bezsebelt. Rengeteg versenyt nyert, majd kapott egy munka lehetőséget 1990-ben Richmondban, ahol egy igencsak neves építő vállalatnál kapott munkát később, pedig a munkája elismerése képen az ő tulajdonába került az egész cég, ami neki hála hatalmas hírnévre és jelentős vagyonra tett szert. 95-ben megismerte Riley Spruce-t, akivel egy meeting keretén belül találkozott és egyből egymásba szerettek.

Riley Spruce Richmondban született és élt szüleivel 1973-ban június 3.-ától egészen addig, míg bele nem szeretett Johnba, akivel közös házat vettek a város gazdag negyedében. Riley szegény családból verekedte ki magát rátermettsége és akarat ereje neki is időben jött elő, ahhoz, hogy kiszabadulhasson a nyomorból. Középmagas kerek széparcú nő, szőke egyenes hajú kék szemű. Fiatal mégis bölcs és életre való, mindenre talál megoldást és rendkívül jól tud kommunikálni, főleg, ha valakit meg kell győzni.

Richmondban a Baker Street 142-es telket vették meg és ízlésük szerint húztak fel egy villát, amibe nem sokkal később be is költöztek. Két gyerekük született Anton és Daisy. Riley munkába menet rejtélyes módon eltűnt John, pedig drogokhoz nyúlt felesége elvesztése után, akiről az kezdett terjengeni, hogy megcsalta és szeretőjével elszökött.

John depresszióba esett pénzét elbaszta vállalatát eladta, házukat lelakták, élete nem állt másból csak az ivásból és a drogból. Gyerekeit nem engedte elvenni így a nyomorúságba kényszerültek, amiből talán nincs is kiút. John gyerekeit kezdte el használni a drogokhoz való pénz megszerzésére és mocskosabbnál mocskosabb tettekre vette őket rá csak, hogy legyen miből szívnia.

Nehezek a mindennapok, amit egy váratlan esemény csak még nehezebbé tesz, nehéz a drogból és a nyomorból kiszakadni, de ha nagyon akarják sikerülhet? Mi lesz a családdal? Nyerj betekintést egy a templom egerénél is szegényebb cserébe szörnyű sorsú család életébe, ha felkeltettem az érdeklődésed olvass bátran.