Amikor szeptember első napján beléptem a suliba, még elképzelni sem tudtam azt, hogy mennyi mindent tartogat számomra az elkövetkező időszak. És ezt nem jó értelemben mondom. Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy az életem olyan lesz, amilyen most, akkor jót röhögök rajta és arrébb megyek hogy ez hülye. Habár mostanság már nem tudom El dönteni, hogy mi igaz és mi nem. Minden összedőlt a fejünk felett. Több tantárgyból a bukás szélén táncolok, a koffeifüggőségem a szívemet veszélyezteti, a szerelmi életem meg valami z kategóriás filmre hasonlít. És itt érkeztünk el arra a pontra ahová minden visszavezethető. A szerelmi életem.
Minden 2019 ben egy táborban kezdődött, amikor először dobbant meg a szívem valaki után.
Bendegúz az első perctől kezdve tízszeres ütemre késztette a szívem, és az agyam az első perctől kezdve óva intett ettől az egésztől, habár mint tudjuk, végül úgyis a szív dönt. Mindenben.
Bendegúz tekintetében az első percben amikor találkoztunk megcsillant valami. Valami ami azt ordította, hogy megközelíthetetlen, veszélyes, tökéletes.
Én pedig az első pillanatban belegabajodtam tekintete hálójába, míg végül ez vezetett a bukásomhoz, hisz tudtam, hogy sosem lehet az enyém a suli legtökéletesebb sráca, akinek vakítóan fehér mosolya, tökéletes humora, és pengeélesen vágó esze minden lánynak elveszi a józaneszét.
Velem is ez történt. És emiatt vesztettem el mindent. De tényleg mindent.
YOU ARE READING
HIGHSCHOOL
RomanceGimnázium. A hely ahol az ember egy teljesen más oldalról ismeri meg magát, és amikor igazándiból megtapasztalja, hogy milyen az ha az egész világ ellene dolgozik. A kérdés az, hogy az ember képes talponmaradni, vagy pedig elsodorják a hullámok.
