Kiléptem a kapun és szembe találtam magam a lemenő nap sütésével...
Pont jó idő a futáshoz. Gondoltam és elindultam melegíteni.
Már jó ideje csak sétáltam a tóparton ahova minden nap lejárok futni, amikor egy kéz fogta meg a vállam.
-helló! Ezt nem te hagytad el véletlenül?
Kérdezte egy lágy mosollyal az arcán.
A telefonom tartotta a kezében ami ripityára törött üveggel nézett rám.
-óh. De. Bár ennek már mindegy.
Mondtam egy kedves mosolyt eröltetve az arcomra. És ekkor megláttam meleg, gesztenyebarna szemét.
Mire óvatos mosollyal az arcán belefúrta tekintetét az enyémbe.
-kö-köszönöm,hogy visszadtad, nyögtem ki végre a mondatot ami épp eszembe jutott...
Istenem Eszter... Nem lehetsz ennyire gáz, már 21 vagy épp idelye már egy rendes férfihoz. Gondolkodtam, miközben ő engem fürkészett barna szemeivel.
-megyek...még van egy köröm. Mondta és azzal tovább futott...
Nem tudom mióta állhattam ott... A gondolataimba merülve, csak hallgattam a víz halk sodrását amikor eszembe jutott, hogy haza kéni mennem.
Gyorsan letusoltam, fogatmostam és bedobtam magam az ágyba, majd szemügyre vettem a telefonom kijelzőjét.
Dejó... Mégegy dolog amire költenem kell ebbe a hónapba. Gondoltam és azzal a mozdulattal letettem a telóm a szekrényre.
