Már lassan egy éve, hogy Pietro meghalt.
Én egy erdőben bújkálok az eset óta. Senki sincs a közelemben. A temetés óta minden nap kijárok a temetőbe, de az erőm miatt, szerencsére senki nem vehet észre. Az utóbbi időben viszont észrevettem valami igencsak furcsát. Néha úgy érzem, mintha hosszabbak lennének a napok, esetleg, hogy azt a percet vagy órát már átéltem, vagy éppen azt hiszem, hogy eltelt már több óra is, de mikor ránézek a karórámra, akkor mégiscsak 5 perc elteltét mutatja. Kb 1 hete rájöttem, hogy ez egy új képességem.... Az időutazás. Ebben az elmúlt 7 napban kifejlesztettem az erőm, és eszembe jutott, hogy ha megpróbálnám, akkor lehet, hogy sikerülne visszamennem annyira az időben, hogy valahogy megmentsem Pietet, így úgy döntöttem, hogy ma este megpróbálom.
Este van. Kimegyek az erdő melletti tisztásra. Leülök törökülésbe, becsukom a szemem, és erősen koncentrálok a múltra, az Ultron előtt lévő napokra. Mikor kinyitom a szemem, ugyan ott találom magam, csak éppen esik az eső. Már azt hiszem, hogy nem sikerült, ezért felelek a földről. Abban a pillanatban, mikor felállok megtörténik az első támadás, így megbizonyosok arról, hogy sikerült a tervem. Gyorsan rohanok a torony felé, hogy felvegyem a bevetésre a ruhám. 5 perc múlva, már a többiekkel győzöm le az ellenség első csapatát. Amikor sikerült őket legyőznünk visszamegyünk a toronyba, rajtam kívül mindenki leül a nappaliba, mit sem tudva, hogy mi lesz ezután. Nagyjából fél óra múlva mindenki el egy a szobájába aludni. Mivel én tudom, hogy a támadás 2 nap múlva lesz, így úgy döntök, hogy még ma éjjel felkeresem és megpróbálok beszélni Ultronnal.
Mikor PÉNTEK segítségével meggyőződök arról, hogy mindenki alszik, kilopózok. Próbálom minél gyorsabban megtalálni, de nem igazán sikerül. Kb másfél óra mászkálás után rájövök, hogy van egy hely, ahol jól ellehet rejtőzni. Rögtön el is indulok oda, amit egy óra alatt el is érek, és találok is ott egy kis kuckót. Megállok az ajtaja előtt és mély levegőt veszek. Mikor kifújom, berúgom az ajtót, és nem nagy meglepetésemre Ultront találom odabent, aki ebben a pillanatban fordult velem szembe.
- Mit akarsz? - kérdezte
- Semmi rosszat, csak azt kérem, hogy a támadáson ne öljj meg egy embert.
- Honnan tudsz a támadásról?
- Az most nem érdekes, de nagyon kérlek, ne öldd meg Pietrót.
- Na és mit kapnék érte cserébe? Mi jó származna nekem ebből?
- Bármit megteszek érte.
- Bármit?
- Bármit - csuktam be szemeimet
- Szereted őt igaz?
- Mi?
- Szereted őt?
- I-igen.
- Nem ölöm meg, de csak egy feltétellel.
- Köszönöm. A feltétel mi lenne?
- Ez... - húz elő egy gyűrűt -... a tiéd. És ha a csatának vége, összeházasodsz velem.
- Mi?! Nem! Ezt nem teheted!
- Akarod, hogy életbenmaradjon, vagy sem?
- Akarom.
- Akkor ez lesz!
Szomorúan mentem ki a kunyhóból, és indultam meg hazafelé. Mikor hazaértem, egyből a szobámba mentem, ahol lefeküdtem az ágyra, majd nagynehezen elaludt ám. A következő nap nemcsináltunk semmit, csak beszélgettünk. A csata napján én hamarabb feleltem, mint a többiek, mert féltem, hogy mi lesz, ha nem tartja be az ígéretét. A gondolatmenetemből egy hang sodort ki.
- Te mióta vagy ébren? - egyből tudtam, ki van mögöttem
- Neked is jó reggelt Pí
- Jól aludtál? - ölelt meg háttulról
- Igen - muszáj volt hazudnom - Éd te?
- Én is jól, de mégjobb lett volna, ha mellettem lettél volna
- Nekezdd ezt megint
Sokat beszélgettünk, nevettünk, közben pedig a többiek is megérkeztek. Szép lassan eltelt az idő, és még kezdődött a támadás. Eddig betartotta az ígéretét Ultron, de nem számíthattam semmire, mert nem tudtam, mire képes.
A csatának vége. Ultron betartotta ígéretét, és nem ölte meg Pietrót. Éppen most ülünk le a kanapéra a bázison. Mosolygok, ugyanis senki sem halt meg.
- Nagyon bátor, és hősies voltál ma Pietro - hallom meg, Tony szavait
- Igen. Köszönöm, hogy megmentettél minket - szólalt meg Barton is
- Ugyan. Ez a hősök dolga.
Mindenki Pietet ünnepli, pedig ő semmit sem tett
ELÉG! - szólok rá mindenkire - Csak hogy tudjátok, Pietro semmit nem tett. Az életét is nekem köszönheti. Ha én nem lennék, akkor most már ő se lenne.
- Bella! Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - kérdezte Pí
- De! De, csináltam, de csak azért, hogy meg mentsem az életedet! Ha nem jövök rá az új képességemre, akkor már nem lennél!
- Mit csináltál? És milyen új képesség?! - érdeklődött ezúttal Bruce
- Az új képességem az időutazás. Egyszer már megtörtént ez a csata egy másik időhuzamban, ahol Pietro meghalt. Évekig sírtam miatta. Mikor felfedeztem az új erőmet, akkor megörültem, és kiképeztem saját magamat az erdőben addig, amíg elég erős nem lettem, hogy visszajöjjek idáig. Visszajöttem, és egyből felkerestem Ultront, majd mikor megtaláltam, megígértettem vele, hogy nem öli meg Pietrót, de ezt csak egy feltétellel ígérte meg... - a végére elcsuklott a hangom
- Mi volt a feltétel? - kérdezte halkan Pí
- Az, hogy ha vége a csatának, hozzá megyek, de mivel meghalt, ezért ez nem érvényesül szerencsére. - válaszolok könnyes szemmel
Ebben a pillanatban Pietro felállt, odajött hozzám, megölelt, és bocsánatot kért azért, hogy miatta tettem ezt mind, és hogy miatta kellett volna hozzámennem egy olyanhoz, akit egyáltalán nem is szeretek.
