Váratlan gonoszság

15. Nosztalgiázás

( Tudom hogy nem zöld szemű de nézzétek el nekem )

Mikor már éreztem , hogy ébren vagyok ki nyitottam a szemeimet . Boldog voltam hiszen láttam . Még ilyen boldog nem voltam azért , hogy a nap ki süti a szemeimet . Rá néztem az órára ( ami persze digitális volt , mert túl fogyatékos vagyok , hogy le olvassam a fali órát reggel ) és láttam , hogy már 8:33 van .

- rég nem örültem annak , hogy ilyen korán van . Ezt el kell mondanom a többieknek , hogy újra látok . - úgyhogy elkezdtem készülődni . A ház nem volt túl nagy . Volt egy pici előszoba ami a nappaliba vezet . A nappali és a konyha egybe volt és innen nyílt egy fürdő és a hálószoba . Egymagamnak így jó volt nem volt túl kicsi és csak kevésszer van vendégem . De a tévhit ellenére mindig tiszta . Sehol egy por vagy kosz nem nagyon bírom , ha van körülöttem pedig sokan azt nézik ki belőlem , hogy nem takarítók . Pedig valamikor jó is , stressz levezetés kép vagy csak gondolkodás céljából .

Fel vettem egy normálisan kinéző ruhát és meg ittam a reggeli kávémat és megcsináltam a hajamat meg a sminket . Megnéztem magamat a tükörbe és mondjuk úgyhogy sajnálom azt aki ma rám néz . Ki léptem az ajtón és bezártam utána pedig mentem a bárba . Le mentem a lépcsőn ( 1 emeleten lakók mert meg lépcsőzni se tudok sokszor le és le róla ) és ki léptem a koszos sikátorba . Be mentem a velem szemben levő ajtón és le mentem ott is a lépcsőn . Le érve rá raktam a kilincset a kezem és vettem egy mely levegőt ... és ki fújtam csak ez után nyitottam ki az ajtót .

A szokásos fogadott , Dabi megint Togával kiabál valami hülyeségen , Shigaraki megint iszik és bambul előre , míg Kurogiri egy poharat töröl . Még életemben nem örültem annyira , hogy láthatom ezt az unalmas képet . Lehet túl sokáig álltam az ajtóba mert Dabi észre vett és be is szólt ...

- Nem hittem volna , hogy felépülsz . Legjobban annak örültem volna , ha fel se kelsz - morogta nekem .  Igazán kedves egy ember ő , csak nem velem .

- Én meg azt nem hittem , hogy csövesek is le jöhetnek . Zárni kéne az ajtót az ilyenek miatt - Kontrázott Shigaraki .

- És még kérdezik miért kapok minden nap agyvérzést . Nem , hogy örülnétek , hogy jól vagyok - fogom a fejemet és sóhajtok  egyet .

- Juhéé - hallom Shigaraki hangját .

- Hurrá - hallom Shigarakival együtt

- Fhuuu ti .... Ezt nem bírom ki pia nélkül - mentem a pulthoz és Kurogiri már töltött is nekem egyet - Na és veled mi a helyzet Barinőm ? - kérdeztem egyetlen normális ( már a maga szintjén ) barátomat .

- Semmi , de örülök , hogy jól vagy úgyhogy nem sokára mehetünk vért szerezni vagy valami izgit csinálni .

- Köszi , hogy te legalább aggódtál értem . De igen már ma is mehetünk de majd délután . Addig kell majd csinálnom a valamit ? - kérdeztem meg hátha van valami .

- Nem nagyon mi most csak külső szemlélők vagyunk , még egy ideig nem csinálunk semmit - Mondta Shigaraki és játszott a videó játékával tovább .

- Ahhhh de az olyan unalmaaaas - nyafogta Toga - És addig mit csináljunk ? Nem akarok unatkozni sokára lesz délután .

- Addig nosztalgiázunk - vettetem fel az ötletet - jó de miről ?

- az is unalmaaas - nyafogott tovább - kezd te én nem tudok , de valami jót - szögezte le .

Toga le ült a fekete kanapéra én pedig követtem és le ültem mellé . Shigaraki tovább játszott minket figyelmen kívül hagyott . Dabi fel ment ( szerintem ) a szobájába . Kurogiri pedig tovább törölgette a poharakat .