Reggel az ébresztőm irritáló hangjára keltem. Ráütöttem a telefonra, az meg kikapcsolt. Abba hagyta acsipogást.
Sunmi Park vagyok. Egy stréber, akit mindig kiközösítenek, de vagyok olyan ravasz, hogy rájöttem, hogy csak féltékenyek rám és a kinézetemre. Imádok olvasni. És mindig mindenhonnan kések vagy megbotlok valamiben és elesek.
Mindig is fiú barátaim voltak csak, mert a lányokat ki nem állhatom. Irigyek rám, hogy én smink nélkül is jól nézek ki, ők pedig nem. Mindig csak sipítoznak, hogy ajj letöröt a körmöm meg ilyenek. Fáj tőlük a fülem.
Alig birtam kinyitni a szemeim. Nagyon álmos voltam? Igen. Érdekelt, hogy ez az első napom az új suliban? nem igazán. Zavart, hogy Jimin. A bátyám bejöt a szobámban? Az kurvára.
-Szia Húgi! ❤️-köszönt.
-Mit akarsz már?! Menj ki Jimin!-vágtam neki egy párnát.
-Jóvan már-ment ki.
Sóhajtva elmentem a szobámhoz tartozó külön fürdőbe, aztán a hajamat egy messy bun-ba raktam.
Kész is voltam a fürdőben, hiszen sosem sminkelek visszamentem majd bemenve a külön nekem dizájnolt gardróbomba és kiválasztottam a mai napra az áutfitem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
(A hajat nem kel nézni)
Megnéztem magam a tükörben és elégedeten jöttem ki a szobámból, aztán lemenve a földszintre egyből egy papírt vettem észre a konyha asztalon. Ez volt benne:
Apátokkal elmentünk üzletiutra majd jövünk. Puszi anya ❤️
Mindig ez van. Na mindegy. Legalább kaptunk egy csomó pénzt Jimin-nel. Majd veszek belőle egy csomó könyvet, mert imádok olvasni.
-Mi az?-kérdeztemeg Jimin.
-Anyáék üzleti útra mentek.
-Jah, tudom. Gyere, csináltam reggelit.
-Mit főztél?
-Pácolt sült oldalast, kaviárral, sütöttem mellé házi kelesztett cipót, brie sajtot és egy kis frissen csavart narancslét tálalok hozzá egy kis baconos kukoricás hagymás rántottával. De ha szeretnél ehetsz müzlit is tejjel.
-Müzlit eszek. Ohh mégsem!!!! Gyere, mert késésben vagyunk!
Hát így nem tudtam bemenni könyvet venni, de majd hazafele veszek. Az évnyitóról már lekéstem, ezért az osztályterembe futottam a folyosón, amikor beleütköztem valamibe. Pontosabban valakiben.Elestem a könyveim, pedig kiestek a kezeimből. De legalább valami puhára.
Magam alá néztem. Egy szemkápráztató, gyönyörű fiún feküdtem. Ismerős volt a fiú tudtam hogy láttam már, de nemtudom hol.
-Bocsi-mondtam neki majd gyorsan fel keltem a földröl, vagyis a fiúrol.
-Semmi baj de legközelebb, nézz a lábadelé - mondja nekem majd kacsint egyet és elmegy onnan
Milyen helyes volt ez a fiú, gondolom magamban majd sietek a terembe.
Az osztálytársaim kedvesen fogadtak, a tanár is nagyon rendesnek tűnt, bár lehet ez csak egy álca és idővel gonosz lesz. De ki tudja??
Egyik szünetben gondoltam megkeresem Jimint, és mesélek neki az osztályról. Meg is láttam a folyosón és gyorsan oda szaladtam.
-Nem megmondtam hogy ne szaladgálj a folyosón hanem nézz a lábad elé?? - hallok meg egy hangot, amikor oda értem Jiminhez. Ez az a fiú volt.
-Jungkook? Ismered Sunmit? - kérdezte Jimin. Szóval ez a neve.
-Sunmi? Ő a húgod, akiről meséltél? - néz összezavarodottan a szép szemű fiú. Szóval o ő lenne a bátyám legjobb barátja?
