Második fejezet

61 7 0
                                    

Hétfő van,utálom a hétfőket, de most kivételesen nagyon boldog vagyok. Alig várom már, hogy láthassam Hunter-t. Felkeltem az ágyból és a szekrényemhez vettem az irányt, hogy kiválasszam a ruhám, felöltöztem,egy kis sminket dobtam magamra,azért mégis szépnek kell lennem.
Már csak Laurára kellett várjak, ő vele járok suliba,mert neki van jogsija. Amíg Laurára várakoztam megpillantottam Hunter-t, Clay-t várta az autóban. Mire megérkezett Laura a fiúk elmentek.
-Jó reggelt, Cami! Valaki nagyon boldog,   hangzott el Laura szájából.
-Nem vagyok boldog csak jól ébredtem,-feleltem.
Beértünk a suliba Hunter már az osztályban volt egyedül, Laura még kinn maradt.
-Jó reggelt, -köszönt Hunter.
- Jó reggelt,-feleltem.
Elkezdtünk beszélgetni, majdnem mindenki megérkezett így félbe maradt a beszélgetés.
Elkezdőtött az óra, a tanárnő Hunterrel tett egy csoportba,mert csapatban kell dolgozni és azt be kell mutatni.
- Hunter kérlek ülj Camilla mellé, -mondta a tanárnő.
Amikor mellém ült éreztem mintha pillangók lennének a hasamba.
Elkezdtük a projektünket,a göndör tincsem előre zuhantak, Hunter pedig a fülem mögé igazgatta.
-Köszönöm,-mondtam. Ő pedig rám mosolygott.
- Aki nem fejezte be a munkáját kérem holnapra fejezze be. - mondta a tanárnő.
-Ma kéne talizni. - mondta Hunter.
- Igen. - válaszoltam.
- Jöhetsz nálam is. - Mondta
- Gyere te, már úgyis ismered a járatot. - mondtam kedves mosollyal.
- Rendben,akkor suli után.
Torna óra következett az volt az utolsó óránk. Atöltöztünk sportos ruhába.
A fiúk kosaraztak a lányok fociztak. Én voltam a kapus, imádok focizni régen versenyszerűen jártam sportolni.
Ahogy próbáltam kivédeni a labdát a fejemet a kapu sarkába ütöttem. A fejemhez nyúltam a kezemet vér borította nagyon megijedtem. Mindenki hozzám futott még Hunter is. Mikor megláttam rögtön fölugrottam a földről. A tanár úr az orvosiba küldött és Hunter-t küldte velem. Mire odaértünk nem találtunk senkit az orvosiba.
- Ülj le,-mondta.
Hozott elsősegély dobozt és ő maga látta el a sebem.
- Elég mély, - mondta
- Jól vagy? Ha rosszul vagy szólj!
- Jól vagyok, csak fáj nagyon a fejem.-válaszoltam .
Ahogyan törölte az arcomról a lefolyó vért, végig a szemét bámultam és ő is az enyémet. Láttam valamit a szemében valami olyat, hogy most megcsókolnálak,de nem tette.
- Hazaviszlek! - mondta
- Semmi szükség, jól vagyok. -feleltem
- Nem,nem hagylak egyedül aggódom érted.
A szívem egyenesen kiakart ugrani a helyéről ettől a mondatától.
Hazaértünk, bekisért a szobámba még senki nem volt otthol.
- Kezdjük el a projektet. -mondtam
- Most? Ebben az állapotban?
- Igen,jól vagyok! - válaszoltam.
6 óra van mi most végeztünk a projektünkkel. Hunter még beköszönt Clay-nek. Utána készült menni,kikisértem őt.
-Jó éjt, Cami!
- Jó éjt, Hunter!
Már egy órája elmentt Hunter. Megrezzent a mobilom SMS érkezett egy idegen számtól.
- Szia! Hunter vagyok csak aggódom érted, jól vagy?
Azt hittem rosszul látok, egyből válaszoltam neki
- Igen jól vagyok,kedves vagy ,hogy így aggódsz értem.  Amúgy honnan tudod a számom?
- Tudom:)) -válaszolta
- Barátnőd nem lesz féltékeny? Kérdeztem, hogy tudjam biztosra hogy nincs barátnője
- Nincs ki féltékeny legyen. - válaszolta, mosolyogtam el.
- Holnap beszélünk, aludj jól!
- Oké, jó éjt mégegyszer, Cami!



CrushWhere stories live. Discover now