Roxforti éjszakák

1. Fejezet Folyosók Szele

Hermione Granger mióta csak ismeri azt a szót, hogy ,,iskola", azóta rendszeresen, néha függő módon tanul, magol, tanul, tanul és persze magol. Minden évben és még a szünetekben is újra meg újra átolvassa az utóbbi években tanult anyagokat, és persze ennek meg is van a hatása. A tanári kőrben mindig ő volt az első, őt tartották a legmegbízhatóbbnak, és mikor McGalagony somfordírozta át magát Mione előző éves tanulmányainak munkáin, titkon remélte, hogy Hollóhátas lesz. Ám ez nem így megy. Hermione már négy éve tanul a Roxfortban, mint Griffendéles. Hogy mi vezette a Teszlek Süveget arra az elhatározásra, miszerint a Griffendél házba rakja a Hollóhátasnak ítélt leányzót, nem kaptunk választ. Mindenesetre a száz meg annyi éves süveg mindig jól végezte munkáját, tehát nem illik kételkedni döntésében.
Hermione már úgyszólván négy éve Harry Potter és Ronald Weasley legjobb barátjának tartja magát, ám utóbbit közelebb érzi szívéhez. Sőt mi több, egy éve már, hogy magának is bevallá, szereti Ront. Tiszta szívéből szereti a fiút, aki a Roxfortban töltött években nem a tanulást és a vizsgákat veszi előtérbe, hanem a különböző kalamajkák és bunyók sokaságát. Hermione sokszor is mondta már neki, hogy nem bírná ki ép idegrendszerrel, ha még az órák alatt is folyton vele kéne lennie. Bár állítása szerint ki nem állhatja Ron ostoba szokásait, szereti őt.

Hermione megszokott és már-már elsajátított helyén, a könyvtárban tartózkodik, ahol egy régi, vaskos kötetet tanulmányozva óvatosan szürcsög a Ron és Harry által felhozott teájából. Az utóbbi időben többször, sőt rengetegszer a Harry x Ron párostól sokszor kérve kért könyörgés miatt eszik Hermione. Ron állítása szerint ha ő nem lenne, Hermionének még enni sem jutna ideje. És ez pontosan így van. A fiú 0-24-ben a gyomrát búsulja, és a napi háromszori félórás étkezései után is falatokat rejt zsebe mélyére, ahonnan pár nap múlva boldogan tömi hasát a már néha rothadásnak indult ínycsiklandozó falatokkal. De Ron nem is lenne Ron a fura és gusztustalan viszonyulásai nélkül.

A sárgás és pecsétes lapok sercegésének hangjait egyszer csak egy hatalmas ásítás követte. Hermione felállt az asztaltól, táskája mélyébe zudította imádott könyveit, majd távozott a könyvtárból. A folyosók üresek és kihaltak voltak a hajnali időpont végett. Hermione a Griffendél klubbhelyiségébe vetette irányát, ahol a lányok körletének egyik szobájában az ágyba bújva remélte, hogy nem felejti el a könyvekből olvasott információkat. Utolsó gondolatát a megszokott Ron helyett valami fura és kívülálló eszme vette át, amit ő maga sem értette. A gondolat főszereplője Draco Malfoy volt, akit ki nem állhatott.  Hosszú, végtelennek tűnő pillanatok múlva kizavarta fejéből az undok és goromba fiút, és pillanatok töredéke alatt el is nyomta a mély, rövid álom.