Prológus

20 3 0
                                    

-Anyuka!-szólalok fel kissé erőteljesebb hangon, hogy a nő is biztosan meghallja mondandóm, miközben kicammogok a konyhába és levágodok az asztalhoz a mellette helyet foglaló székre.

-Mit akarsz?-kérdezte unottan, miután sóhajtott egyet. Szerintem sejti, hogy mire megy ki a játék.

-Egy Vivienne Westwood gyűrűt?-kezdtem el rá pislogni csillogó szemekkel, de felém sem nézett a rejtvény újságából-Ami túl drága nekem?

-Jó... És mit kezdjek én ezzel?-fordult felém végre-az újságját összecsukva-, továbbra is ezt az unott hangszínt produkálva, ezzel jelezve, marhára nincs kedve most hozzám. Félre értés ne essék, a szeme fénye vagyok, de néha még neki is egy kicsit sok.

-Hát arra gondoltam, hogy ha azt mondom, hogy szeretlek és adok sok puszit, akkor megveszed nekem.

-Hát jó rosszul gondoltad-nevetett fel végül jóízűen, így lekonyultak szám sarkai.

-De ne már... Légyszi na.

-Hány cipőt vettél már ebben a hónapban?

-Egyet-vágtam rá gondolkodás nélkül.

-Persze, amiről hivatalosan én is tudok. És a másik hárommal mi van?

-Ömm... Szülinapi ajándék?

-Egy hónapja volt a szülinapod...

-Akkor csak utószülinapi ajándék?-próbáltam menteni a helyzetet, a hangsúlyom felvéve a mondat végére.

-Kikészítesz Lena.

-De anyuka! Ez most más! Ez nem cipő!

-Hova tűnt a zsebpénzed?-jutott eszébe hirtelen.

-Melyik?

-Az e havi.

-Már azelőtt elköltöttem, mielőtt megkaptam volna...-motyogtam halkabban, de természetesen így is meghallotta, ezért egyből kiakadt.

-Mégis mire?

-Hát utószülinapi ajándékra-magyaráztam meg neki.

-De még csak hatodika van!-képedt el, így mindketten pár másodpercet néma csendben töltöttünk. Én azért, mert megadtam anyának a tiszteletet és kicsit elszégyeltem magam, ő pedig mert kissé kiakadt.

-Akkor most megkaphatom?-szólaltam fel végül nem több, mint 30 másodperc elteltével később, ő pedig rám kapta a tekintetét.

-Nem!

-Ajjj... Anyuka! Nekem az kell! Kiskorom óta könyörgök érte! Nem vagyok annyira gazdag, mint te! Te havi jövedelemmel rendelkezel az én számlámon, pedig kereken 0 az egyenleg és nem is akar változni! Mégis mikor lesz nekem Vivienne Westwood-os gyűrűm, ha nem te fizeted ki?!

-Majd akkor, hogyha megkeresed rá az árát-válaszolt nevetve-Ohh nézd!-mutatott az újság borítójára, amin kis kereteken belül hirdetések helyezkedtek el-Itt ha jelentkezel erre a versenyre és első helyezést érsz el 1 milliót nyerhetsz vele. Itt a remek alkalmad!

-Abból biztos kijönne a Vivienne Westwood-os gyűrű-kaptam be a horgot, anya pedig egyből kontrázott, halkan suttogva.

-És a buta cipőid is...

𝓜𝓮𝓷𝓽𝓪 𝓕𝓪𝓰𝔂𝓵𝓪𝓵𝓽Where stories live. Discover now