𝓜𝓮𝓷𝓽𝓪 𝓕𝓪𝓰𝔂𝓵𝓪𝓵𝓽

1.rész

Végül tényleg elhatároztam magam arra a versenyre. Nem csupán azért, mert kellett a pénz, hanem azért is mert jó időtöltésnek találtam így a nyár folyamán.

Először anya azt hitte, hogy csak viccelek, hiszen ő is annak szánta, de mikor rájött, hogy komolyan gondolom kicsit meglepődött.

Nem vagyok az a nagy bulizós fajta és amúgy sem volt kivel kimozdulnom, hiszen az új iskolámból-most megyek fel felső-középbe-még nem ismerek senkit, az alsó-középből, pedig nem volt olyan ismerősöm, akivel szívesen mentem volna bármerre is.

Utána néztem a neten, de nem találtam róla semmit, így az egyetlen "nyomom", ami volt, az az újság borítóján szerepelt. Egy telefonszám volt odabiggyesztve a hírdetés aljára, így azt felhívva már a második csengésnél fel is vette egy idősebb férfi, aki felírta a nevem, az e-mail címem és a születési dátumomat, majd pár dolog letisztázása után megbeszéltük, hogy holnap utánig értesít a versenyről. Tehát pénteken mindenképp.

Megemlítette, hogy 16 éven felüliek vehetnek csak rajta részt és azt is, hogy a televízióban is le lesz adva, azonban csak valami kisebb csatornán egy kis szórakoztató jellegű műsorként, ahol, majd a versenyzők család tagjai, esetleges ismerősei tudnak figyelni minket.

Ő az egyedüli szervezője és tervezője ennek az egésznek állítása szerint "mert mindig is akart egy versenyt rendezni a saját szabályaival és feladataival". Sajnálattal említette azt is, hogy egyedül csak ez az újság engedte neki meghirdetni, az internetes weboldalakhoz, pedig nem ért és nem is akar.

Igazából másfél órán át beszélgettünk, miután felbuzdítottam, hogy ez egy nagyon jó dolog és remélem ténylegesen sikerül összehoznia az állítólagosan jövőhét hétfőjén kezdődő versenyét.

Elköszöntünk egymástól, remélve, hogy egyszer személyesen is találkozunk, majd leraktuk a kagylót.

A kis csevejünk után egyből lekövetkeztettem, hogy valószínűleg mivel ilyen kicsi az ismertségi köre nem sokan jelentkeznek erre a megmérettetésre, így nagyobb esélyem lesz elnyerni a fődíjat.

Hátra is dőltem a fotelben, aztán vártam. Vártam, hogy vissza jelezzen nekem William Thensan, a verseny atyja.

✨✨✨

Anyával és apával többször is átrágtuk a szabályzatot és a papírokat- amit William küldött e-mail-ben mi pedig kinyomtattuk- buktatók után kutatva, de nem igen találtunk ilyeneket benne. Heh. Ügyvéd szülők.

Így hát szabad volt a pálya.

William hotelszerűségében lesznek a versenyzők elszállásolva a verseny ideje alatt, ami körülbelül másfél hónapot foglal magába-természetesen a legjobbak számára.

A feladatok nincsenek előre megadva, mindenből lesz vegyesen, sport, logika, kézügyesség stb. Általában jó vagyok a sportokban, de a kislabda dobás a halálom. Abban mindig elvérzek, szóval ezerrel drukkolok hogy az ne legyen.

Igazából azon kívül, hogy segítettek átnézni a papírokat nem nagyon érdekelte őket, hogy mit is csinálok, hiszen legalább nem az ő nyakukon fogok lógni a hátralévő nyáriszünetben, mint ahogy azt ebben a két és fél hétben is tettem.

Érzem, hogy jó lesz.

A legnagyobb dilemma az volt, mikor a ruháim pakolásának részéhez értünk. Nem is a ruhákkal volt itt a probléma, hanem a drágáimmal.

Ha tehettem volna az összes cipőmet vinném, de feltehetőleg a bokatörő Demonia-im nem éppen megfelelőek a környezethez, így azok kilőve. A Martens-ek is maradnak. Sem a platformos Fila-im, sem az ugyanilyen Converse-im nem csomagoltam el. A fehér és világos színűek sem jöhetnek...