Az író leült írni.
Tudom, ez a mondat teljesen àtlagosan hangzik, de az író nem azért ült le, mert annyira írni akart. Nem akart írni, de a határidő közeledett, le kellett adnia az új könyvének a kéziratàt, de még sehol nem tartott és nem érzett se motivàciót, se kreativítást hogy folytassa. Az író sóhajtott és belekortyolt a kávéjába. Három napja alig aludt, az iskola és a munka mellett nem volt rá ideje és még a könyvet is írnia kéne....szociális életre már nem is jutott ideje, nem mintha annyi barátja lett volna.
Még egyet kortyolt a kàvéba és az üres papírlapra meredt. Jobban kedvelte a kézzel való írást, mint a digitálist, kevesebb dolog vonta el a figyelmét az írásról. Átfutotta a teleírt lapokat, amiket nagyjából hàrom hete írt le hajnalban. Sosem tudott normàlisan írni, mindig akkor írt, amikor megszállta az ichlet, de akkor nagyon sokat. Ez általában vagy hajnalban vagy a késő esti órákban történt meg, és már ideje volt a következőnek. Az a baj az ichlettel, hogy mesterségesen nem lehet előidézni, az embernek meg kell várnia, hogy megjelenjen.
Az író úgy döntött berak egy kis zenét, hátha az majd előhívja a motivàciójàt. Megnyitotta a Spotifyét, ami agresszívan figyelmeztette, hogy fizetnie kéne a prémiumot és nekiàllt inspiráló zenét keresni.
Egy órával később úgy érezte, hogy összerakta a tökéletes lejátszási listát és kiment főzni még egy adag kávét.
Fél óràval később még mindig a konyhában volt és a müzlis doboz hozzàvalóit olvasgatta a földön ülve.
Vajon mikor tér rá az írásra? A kávé kihűlt, a gondolatai csapongtak össze-vissza, észre sem vette, hogy a macskàja melléfeküdt. Csak akkor tűnt fel neki, amikor méltatlankodva nyàvogott egyet. Hàt milyen dolog, hogy nem vele foglalkoznak?
Az író ölébe rakta és simogatni kezdte, mindig megnyugodott tőle és visszatért a földre. Egy darabig így ültek, majd a macska megunta és visszament a szobába. Az író követte (természetesen a kàvéja nélkül) és visszaült az íróasztalához.
Elindította a lejátszási listát és megengedett magànak egy öt perces instagram szünetet. Hátha làt valamit, amitől motivàlt lesz.
Pàr órával később a macska felugrott az asztalra. Az író a papírokra dőlve aludt, a telefonjával a kezében.
