𝚅𝚊𝚕𝚊𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚖á𝚜 (𝙻𝚎𝚟𝚒 𝚇 𝙾𝚌)

1.

A nevem Mirai tizenhat éves vagyok és a Shina gimibe járok. (tudom nagyon kreatív)Gazdag családból szármozom de ez nem igazán látszik rajtam, hiszen egy apró lakásban élek a kis tesómmal. Édesanyám meghalt, el gázolták. Apám pedig azóta engem és az öcsémet Harut okol a halála miatt. Pedig mi nem csináltunk semmit, sose voltam rossz gyerek és ő sem.

Éppen a meló helyen ülök. Egy benzinkúton -is- dolgozom, jelenleg éjfél van és hamarosan le jár a munka időm. És nagyon remélem hogy Haru nem gyújtotta fel a lakást.

Már láttom is a kollégám.
-Pontosan mint mindig Yu. -mondtam mosolyogva a nálam tíz évvel idősebb- mint mindig- jól kinéző munkatársamnak.
-Ma is gondolom hajtottad magad. Mint általában. -rosszallóan nézett majd ismént megszólalt.
-Nem kéne ennyire túl terhelni magad Mirai! Ráadásul tanulnod is kell! Fiatal vagy most kéne barátkoznod, élményeket gyűjtened, szerelmesnek lenned.-Itt félbeszekíttotam az általában percekig tartó monológját.
-Értsd meg, nekem nincs időm ilyenekre. Van egy gyerek akinek enni kell adnom, oviba vinni és miegymás. Nekem nincs időm bulizgatni és barátkozgatni. Egyébként is itt vagy nekem te.- húztam egy idegesítő vigyort a képemre. Ő pedig csak szem forgatva mosolygott. Ez már megszokott volt közöttünk. Szinte bátyám ként szerettem Yu-t. De néha túlságosan is aggódik.
-Egyébként meg pont te beszélsz nekem, te sem vagy egy aggastyán. Mégis szabad idődben önkénteskedsz.
-Igen de én a te korodban már ki buliztam magam.
-Jó, jó de nekem akkor is ott van Haru.-majd az órámra pillantottam,és rá jöttem, hogy már fél egy van mire észbe kaptam.
-Basszus! Csak éjfélig fizettem ki a bébiszittert és ahogy a bébiszitterem ismerem, nem marad tovább az előre ki fizetettnél.
-Meg kérjem egy ismerősöm, hogy haza vigyen? Pont ott lakik a közelben. És amúgy is lóg nekem eggyel.
-Nem alszik még? Mert akkor igazán nem szükséges.-kérdeztem. Alapvetően nem szeretem ha szívességet tesznek nekem. De most mégis csak Haruról van szó. Viszont kellemetlenséget sem akartam okozni.
-Ő biztos, hogy nem. Meg már szóltam neki. Pár perc és itt lesz.-mondta Yu én pedig feszülten vártam a "taximra".

Valóban pár perc múlva meg érkezett a fuvarom, aminek egyszerre örültem és lettem hulla fehér tőle, mivel mégiscsak egy ismeretlen -mint idő közben kiderült- férfival kell utaznom. Ami nőként meg rémíttet. Gyors búcsút vettem Yu-től. Majd hezitálva meg áltam az idegen kocsija előtt. Amikor is az előbb említett idegen ridegen ki szólt.
-Be szálsz már Kölyök?! Nem érek rá egész nap.-a hangjától kicsit meg rémülttem, míg végül csak beszálttam a járműbe.
-Csak, hogy sikerült beszállnod. Mi tartott ilyen sokáig?-kérdezte az acél kékszemű férfi, holló fekete fel nyírt hajjal. Nem tagadom, büntetendő amilyen jól néz ki. Elmotyogttam egy "elnézést" majd meg indultunk a lákásom felé.

Mivel kellemetlen volt a csend így megszólalttam.
-Yamada Mirai vagyok.-mondtam a volánnál ülőnek.
-Levi Ackerman.- felelte, rémlik ez a név
... Két évvel felettem jár. Jaj ne, ő a híres neves "Levi-senpai". Egy kisebb fintor át futott az arcomon ami abból ered, hogyha az az idegesítő pincsije, Petra meg tudja, hogy az Ő Levi-ával utazom akkor szerintem el ás a kertjében. A síromra azt fogja írni, hogy: Ez a ribanc együtt utazott az ÉN Levi-ommal. Mintha engem annyira érdekelne a rideg herceg. De nem értem hogy lehet egy ilyen idegesítő nőszemélyel együtt lenni. Szét csalja Levi-t de ha valaki rá néz a sötét Nagyúr-ra az rögtön halott. Mondjuk pont én beszélek... Tudom, nagyon jól tudom, hogy Reiner megcsal. De nekem csak ő van -Yu-n kívül- akibe kapaszkodhatok. Yu-nek elmondtam, hogy megcsalt. Tud róla, ha nem szakíttom meg a monológját erre a pontra is kitér. Mint minden alkalommal.

A fintort valamilyen úton módon meg látta a "kedves" Levi-senpai is. Eskü nem tudom, hogy. Alig egy pillanatig fintorogtam. Ráadásul vezet, az utat nézze ne a Gucci táskás képem amit alapózóval próbáltam elfedni.
-Ha nem tetszik, hogy velem kell jönnöd nyugodtan szálj ki. Csak nem halsz bele ha később érsz otthonról a buliba.-mondta hidegen amitől a szemöldököm úgy szárnyalt fel mintha csak Erwin tanár úr-é lenne.
-Pardon? -nyögtem ki
-Már megbocsáts, de tényleg ilyennek nézek ki? Egy: nem rajtad fintorogtam hanem a gondolaton, hogyha Petrácska erre rájön, minimum egy hétig le nem száll rólam. Kettő: bárcsak a bulikázás lenne a legnagyobb problémám.-csattantam fel dühösen
-Ch. -komolyan, ennyi? Fu kevés ember tud ki hozni a sodromból de ez a rohadék... Tényleg csak az a válasz, hogy "Ch"?. De ő valahogy más, ő aztán egy perc alatt fel dühít.

Végre megérkeztünk. Fortyogva el motyogtam egy "köszi" félét és rögtön észbe kapva rohantam a lakásom felé. Ami meglepett, hogy Mr. Flegmaság utánam jött, bár ő sétálva hideg nyugodtsággal de nem igazán foglakoztam vele, sőt meg is feledkezttem róla.

Én már közel sem voltam ilyen nyugodt és mindenféle rém képet láttam magam előtt, hogy mi történt abban az egy órában ameddig Haru egyedül volt. Szörnyen éreztem magam, hogy egy óráig magára hagytam az öccsém. És mostmár sírva nyitottam be a lakásba. A konyhában meglepetésemre ott volt Sara a bébiszitterem. Az idős hölgy aggódva pillantott rám én pedig megkönnyebbülten rogytam össze. Sara aggódva oda sietett hozzám, majd miután kicsit sikerült lenyugodnom válaszoltam a kérdéseire. Majd ahogy Yu most Sara is el kezdett papolni arról, hogy túl hajtom magam. Őszintén, egyáltalán nem figyeltem csak arra gondoltam, hogy minden rendben. Sara a monológja végével el búcsúzott és haza ment.

Miután a bébiszitter elment kopogást hallottam. Oda botorkáltam az ajtóhoz, hogy megtudjam ki az isten az hajnali egy után pár perccel.

Kérdő tekintettel meredtem az ajtóban álló Levi-ra. Valami válaszra vártam, hogy mi a mákos tésztás kis Jézust akar még tőlem.
-Mit akarsz itt?-meredtem rá szigorú tekintettel.
-Ch, gondoltam megnézem, hogy rendben vagy-e miután úgy futottál mint akit egy rohadt medve kerget.-én a hasónlaton akaratlanul is el mosolyodtam. Majd immáron meg enyhült arccal válaszoltam.
-Hál' Istennek igen, minden rendben. De ha már ide fáradtál gyere be, csinálok teát.-erre a mondatra felkapta a fejét és végül nagy nehezen bejött.

Sziamijáú minden ide tévedt léleknek. Remélem tetszett és a továbbiakban is olvassátok majd (már ha valaki olvassa) :3