Életem novellái- avagy rövid történetek a zűrzavarból..

Dalszövegek és versek 2.

Saját kreálmányom.

Pocsolyapillangó

Miért mondják, hogy a szerelem forró?
Hogy olyankor minden felhevül és a hasadban ezer meg ezer pillangó?
Eleinte én is így hittem, de aztán rádöbbentem, hogy
Ott állok a kezdeti melegség után ledermedve.
Egy hazugság, átverés kellős közepén,
Mely nem szólt másról, csak hogy megnyerd a rám kötött fogadás pénzét.

Közel férkőztél a szívemhez, megdobogtattad minden mondatoddal,
Csak kár, hogy a végén már ezt a jó szokásodat megbontottad.
Sosem érdekelt, hogy én mennyire szeretlek és mennyire fontos vagy nekem,
Már belátom, téged csak az érdekelt, hogy magadat szerethesd.
Kedves szavak, nagy ölelések és annál is nagyobb ígéretek
Arról, hogy örökre szeretsz és megértesz.
De ez mind hazugság, mert közölted
Hogy egy ártatlan vicc tárgya voltam-röhögted.
Erre mondom én, hogy fáj, hogy cseszd meg,
Mert igen, már csak ezt kívánom neked...

Most egy kihalt parkban üldögélek a padon,
Előttem két pár cipő az olajos pocsolyában tocsog.
Felnézek, egy pár kézenfogva andalog,
Nekem pedig eszembe jut, ezek lehetnénk mi is, szerelmesen bazsalygók.
De nem leszünk mi már semmik egymásnak,
Csak egy elrontott, első próbálkozás részemről
Meg egy közröhejes vicc, jó szórakozás részedről.

Mostantól ha egy pocsolyát látok,
Nem gondolkozok kettőnkön, csak belegázolok.
Mert tudom mostmár, a szerelem kegyetlen,
Hideg és nem ismer pillangókkal teli belsőrészeket.
Miért mondják, hogy a szerelem forró?
Hogy olyankor minden felhevül és a hasadban ezer meg ezer pillangó?
Azért, mert még nem verte át őket a szerelemnek nevezett Erósz ezen az átkozott bolygón...