Csendben maradok. Nem gondolok rosszra.
Bizalmatlan vagyok, de inkább csendben maradok, s csendben megsemmisülök.
Mélyen tisztelt egybegyűltek, kedves hozzátartozók!
Eljött a pillanat, eljött mire vártunk.
Ma temetjük bizalmam, mely oly sokszor megsérült.
Egy új ember lép majd ki a sírból, felette közöny, érdektelenség társul.
Majd felkel reggel a szobában, s látja magát kívülről, akkor jön rá az ember hogy már rég kihűlt.
