Love for all

- Kirishima, megtaláltam a tökéletes megoldást! – kiabálta Mina teli torokból

- És mi lenne az? – kérdezte a vörös nem valami nagy lelkesedéssel.

A rózsaszín, szokásához híven ötleteket próbált adni a cápafiúnak, kiszemeltje meghódításához, vagy legalább csak érzései bevallásához. Ám Mina ötletei sajnos mindig túl nyálasak és romantikusak voltak a vörös számára. Pontosabban nem is neki, hanem a kiszemeltjének volt túlzás a dolog. Kirishima pedig már vagy fél éve reménytelenül szerelmes egy bizonyos pukkancsba, nevezzük nevén, Bakugoba. Robbanékony barátja eddig semmi jelét nem adta, hogy viszonozná az érzéseit, és Kirishima túl félős volt eddig ahhoz, hogy színt valljon. Már egy ideje az egész bagázs próbálja őket összehozni (még Deku is segített), de a fő ötletgazda mindig Mina volt.

- Tudod, lesz a félévzáró parti abban a másik épületben. Csak „tévedj el" vele a folyosón és közöld, hogy mi a helyzet. Előbb vagy utóbb úgyis túl kell esned rajta.

- Igazad van Mina – tudta le ennyivel a vörös, hisz eddig ez volt a lány legjobb ötlete, valamint semmi kedve nem volt a rózsaszín hölggyel veszekedni, már vagy az ezredik alkalommal emiatt – akkor holnap készüljetek arra, hogy a fejetekre robban az épület – mondta kicsit szomorkásan, majd gondolataiba mélyedve elindult a szobája felé.

Sokszor, sőt rengetegszer próbált már vallani a szőkének, de soha nem érezte azt, hogy megfelelő lenne az idő, a hely, vagy éppen a mód. Pedig mindenki segített, tényleg. Még fagyöngyöt is kerítettek a nyár kellős közepén (amit Bakugo szétrobbantott), sőt egyszer még tűzriadót is ,,szerveztek" csak azért, hogy a Kiribaku pár kettesben lehessen bezárva az osztályba. Sajnos a helyzet sosem volt megfelelő. Legtöbbször a szőke robbantott egyet, így tudtán kívül tönkretéve a pillanatot.

Kirishima szomorúan lépkedett a sötét folyosón, majd megállt a lift előtt. Semmi kedve nem volt felcaplatni a ki tudja hányadik emeletre. Beszállt a felvonóba, ám ahogy annak az ajtaja csukódni kezdett valaki belépett rajta.

- Oi, Fura hajú, hát te meg mit lógatod az orrod? – kérdezte, magához képest kedvesen Bakugo

- Ha te azt tudnád...- suttogta Kiri

- Haver beszélj hangosabban

- Semmi, semmi....- dünnyögte a vörös

- Ha nem mondod el..akkor segíteni sem tudok. Attól még, hogy nem vagyok mindig kedves azért nem szarlak le telibe titeket. Szóval kivele Furahajú

- Hát, az van, hogy - ám a mondat félbe szakadt, hiszen a lift hirtelen megállt, majd pár villanás után a lámpa is kialudt

- Oh, hogy bassza meg – kiáltott a szőke, majd elkezdett dörömbölni az ajtón – valaki nyissa ki a kurva életbe. Nem hallják? Nyissa, ki valaki bassza meg.

- Bakubro, nyugi, mindjárt elindul újra

- Ne, ne, ne....nem lehet igaz

- Mi a baj? Ez csak egy kis rendszerhiba.

- Ezt te nem értheted Kiri...- suttogta már szinte sírva a szőke – sötét van és...nyissák már ki – ütött egy erőtlent az ajtóba

- Most mi az? Sötét és...kicsi a hely. Na ne mond, hogy...Bakugo te klausztrofóbiás vagy? – kerekedtek el a vörös szemei – csak azt ne mond, hogy...- Kiri mondata közepén Bakugo rettentő gyors légzéssel sírva csúszott le a lift fala mellet- ... pánikrohamod is van?