Elvesztettem

Mostand

Egy napon a bátyámmal kirepültünk az anyafészekből. Mindig is járni akartuk a világot. Mikor annyi idősek lettünk, hogy elmehetünk egyből belevágtunk. Tomo és én sok helyet felfedeztük, a világ gyönyörű. Ahogy mentünk nyugodtan arra figyelünk fel, hogy egy női hang megállított. Mi engedelmeskedve megálltunk, és előttünk ballról-jobbra egy kisebb dombról leugrik egy lány. Mikor földet ért sárga amber szemei ránk tekintettek. Lassan felénk fordult és  megkérdezte mi hova megyünk. Erre a bátyám barátságosan azt válaszolja, hogy Monstand fele ballagunk, elmosolyodva a lány ezt válaszolja:

-O! Monstand, a város hol Barbatos-t tisztelik-Nézet fel az égre büszkén, majd vissza ránk.- És miért mentek oda?-Kérdezte és a bátyám ezt vágta rá:

-Éppen kalandorok vagyunk és így egy kis útravalót, hogy ne éhezünk útközben. Egyébként hogy hívják a fiatal hölgyet?

-Amber, Amber vagyok -Majd oda tartotta a kezét egy kézfogásra. Tomo barátságosan kezet rázott a lánnyal  és ezzel a mondattal elindultunk Monstand-be.
Ahogy beléptünk én csak csodálkoztam, hogy milyen gyönyörű ez a város. A testvérem is szavak nélkül volt. Ahogy beljebb mentünk , Amber mesélni kezdet a sárkányról mi megtámadta egyszer  Monstand-et és egy jó ideig csak a rossz idő uralkodott, de majd jött egy ismeretlen nőszemély ki vissza hozta a napot és mainapig hősnek tekintik. 

-Olyan bátor volt, senki nem akart szembe szállni a sárkánnyal, de ő azonnal megtette. Ismerem személyesen is, és ezt szeretem benne a legjobban.-Mondta Amber és utána két ember közeledett hozzánk . Egy barátságosnak kinéző lány volt és egy csendes szőkehajú kisasszony , mellettünk lévő csaj boldogan hozzájuk szólt egy integetéssel:

-Lunime! Venti!- Köszönt nekik Amber.

-Hm-Jelentette ki a bátyám, nem nagyon tudott eligazodni a fekete-kék válláig érő hajával, mégis férfi ruhában lévő nőszemélyt? Tomo kíváncsian egyben zavartan megkérdezte, hogy:

 -És ezek a nő személyek kik?- Erre ismeretlennemű  felhúzta magát és ezt mondta:

-Én lány?! Hát kikérem magam én fiú vagyok!-Mondta nyugodtan, de látni lehetett, hogy ideges a testvérem kijelentése miatt.

-Mi?-Mondtam én meglepődve, mégis a másikra, a lányra figyelte. Elégé szép volt. Amber felfigyelt, hogy kire néztem majd enyhén megbök a karjával egy kis figyelem érdekében és ezt  kérdezte:
-Szinpatikus neked Lunime?

-Lumine? Hm..-mondtam én a végén elgondolkodva.

-A másikat Ventinek hívják, ha ez segít.-Magyarázkodott a barna hajú lány.
Közben láttam, hogy a bátyám és a másik fiú olyan jó ízűen beszélgetek, a végén a fekete-kék hajú férfi elhívta a kocsmába minket. A bátyám elfogadta, mindig is szeretett új barátokkal egyet inni. Majd Amber, bátyám és én mentünk tovább. 

 Ahogy mentünk tovább ugyanúgy szép tájak láttunk, utána kaptuk egy nagy elképesztő szobrot mi elképesztő volt. Valamire tartotta a kezét egy köpenyben takarta el testét. Két hajtincse bevolt fonva és a válla előtt lógott. Nekem elképesztő volt és ott akartam lenni és csak nézni .

A bátyám otthagyott, hogy még végezen el egypár még tiszta sötét előtt, én addig ott maradtam. Hirtelen majd valaki megérintett hátoról. Gyorsan hátra fordultam majd láttam, hogy csak Lunime volt:

-Szia.- Kezdeményezett nyugodtató hangjával. A kezét hátra tette és elmosolyodott. Egy pillanatra libabőrös lettem olyan kellemes volt.  

-Szia?-Mondtam zavartam.-Miért vagy itt?

-Csak úgy, kerestem a társaságod.- A társaságom? Nem minden nap hallok ilyent.- A bátyád mondta, hogy itt talállak. Van kedved elmenni a kocsmába a többiekhez?

-Oh , persze. Szívesen.- Mosolyodtam neki kedvesen. Majd a szoborra néztem megint-Olyan szép ez a szobor.

-ugye? De nekem mindig olyan gyanús, mintha Venti lenne az.

Egyet bólintotam majd elindultunk  . Mikor megérkeztünk Venti, Amber és Tomo a bátyám vígan  beszélgetve a bor társaságában voltak. A bátyám észre vett és vigyorogva hozzám szólt:

-Oh szia kisöcsém

-Zavarunk?- Kérdezem én.

-Nem üljetek le nyugodtan- és utána Lunime és én leülünk majd a fekete hajú fiú megszólalt:

-Diluc mester! Hozom még két korsót- mondta jelentette ki büszkén, nem nagyon értettem vele egyet így hirtelen visszaszólok:

-hagyd nekem elég a víz is.

-Na nem szégyen ha egyet elfogyasztasz.- Bíztatott.

-Nem szeretem, így hát kihagyom.- Zártam le a témát.

- Én is Venti- Jelentette ki Lunime. Egy kis beszélgetés után a bátyám felállt és oda ment a pulthoz azzal a kérdéssel, hogy van-e itt száláshely, és sikeresen volt is. Mikor záróra lett a kocsmáros kit Dilucnak hívtak felvezetett minket a szobába, mikor feléltünk ő elköszönt és mi ott maradtunk. Megbeszéltük, hogy a pultnál várjuk Diluc-ot, mert nyitásnál ott lesz és kitudjuk így  fizetni. Sajnos csak ő  fél nyolckor jön de meglepetésünkre hamarább jött. Tomo oda ment érdeklődni.

-Szia mennyivel tartozunk?- kérdezte a bátyám.

-Hagyd nem kell, kifizetem.-Mondta a vörös hajú kocsmáros. A testvérem boldog volt a hallatoktó és ezt mondta:

-Oh...köszönjük-Utána elköszöntünk a kedves úrtól. Lassan kiértünk Monstad-ből és  elindultunk Liyue fele.