Bella és Edward /Twilight Saga ff./

1. FEJEZET

Esmenek igaza lett, a fiúk délután értek haza. Amint meglátott Edward, azonnal csókokkal kezdett el elhalmozni, majd elvonultunk a szobánkba, összebújtunk, és egészen késő estig beszélgettünk. Nem törődtünk a külvilággal, csak a pillanatnak éltünk, így arra sem figyeltünk fel, hogy nővéreim mikor érkeztek haza. Reggel ismételten nem találtam magam mellett Edwardot, de aztán eszembe jutott, hogy csak délig kell kitartanom, utána az övé leszek. Ahogy nővéreim meghallották hogy felkeltem, az ajtó kivágódott, majd Rose kezében különböző sminkes tasakokkal, és neszeszerekkel masírozott be rajta, Alice pedig a ruhát hozta, utolsónak Esme jött be, egy tálca reggelivel. Miután köszöntöttük egymást, Alice már is vázolni kezdte a "napirendet".

— A napirend a következő. A délelőttöt arra fogjuk használni hogy Bellát testestől-lelkestől felkészítsük az esküvőre. Aztán ha van idő, kicsit még gyakoroljuk a magassarkúban járást, majd jön Carlisle és az oltárhoz kísér. -darálta le Alice a mai napot, én pedig azon csodálkoztam, hogy feltudtam fogni bármit is.

Gyorsan megreggeliztem, majd a lányok elparancsoltak fürdeni. 15 percig áztattam magam, utána törölközőbe csomagoltam magam, majd a lányok rögtön kezelésbe vettek. Alice a sminkem csinálta meg, Rose pedig a hajam, Esme a ruhában segített. Tényleg az egész délelőtt rá ment. Egy kicsit gyakoroltuk a magassarkúban járást, majd ahogyan mondta Alice, jött Carlisle. Egyre idegesebb lettem, ugyanis alig néhány perc választ el attól, hogy hivatalosan is Cullen legyek, Edward felesége.

— Ne aggódj Bella, nem lesz semmi baj. Láttam. -intézte hozzám a szavait Alice, majd gyorsan átölelt, és kiment.

— Carlisle. -szólítottam meg fogadott apámat, ugyanis volt még valami, ami aggasztott. Erről egyedül csak vele tudok minden gond nélkül beszélni.

— Igen, Bella? Éppen kérdezni akartam, hogy jól vagy-e, mert látom rajtad, hogy nyomaszt valami.

— Jól látod. Az aggaszt, hogy szerinted Edward meg fogja tenni az esküvő után az átváltozásomat? Csak mert én ebben nem igazán vagyok biztos, hamis ábrándokba meg nem akarom kergetni magam, hogy aztán koppanjak, mint áprilisban. -vázoltam fel neki az aggályaimat.

— Edward nagyon elfogult ha rólad van szó, főleg ha az átváltozásodról. De mára már ő is belátta, hogy neked is, neki is, meg mindenkinek az lesz a legjobb, ha megteszi. Tegnap például pont erről beszélgettek vadászat közben. Ennyit elárulhatok.

Utána már nem szóltunk egymáshoz, mert kiértünk a kertbe. A sok szempártól megilletődtem. Volt olyan is, akit nem ismertem. Sőt, a vendégek közül is csak néhányat. Meglepődtem, mikor az első sorban megláttam Janet, Alecet, Felixet és Demetrit. Ami még jobban meglepett, hogy Jane és Demetri egymás kezét fogják, és sárga a szemük, akár mint Alecnek és Felixnek. Át tértek volna az állati vérre, vagy csak azért van ez az egész, mert itt nem ihatnak embervért? Mikor odaértünk Edward elé, és találkozott a tekintetünk, a világ megszűnt létezni körülöttünk. Minden olyan mesebeli volt, úgy tűnt, mintha nem is lenne igazi, pedig nagyon is az volt. Nem álom, nem mese, hanem a valóság.

— Örökké.
— Örökké.
Majd egy érzelmes csókban forrtunk össze.