Boyfriend Preferences (BNHA Boys)

Hogyan reagálnának ha...

Nem ennél rendesen

☆ﾟ.*･｡ﾟDeku☆ﾟ.*･｡ﾟ

[Név] már egy ideje nem evett és nem is aludt rendesen a sok vizsga és stressz miatt, ami barátjának is feltűnt. A lány egyre kimerültebb az edzéseken, mégsem hajlandó segítségért fordulni még szerelméhez sem.
Deku sokszor figyelte [Név]-et az órákon és mindig azt vette észre, hogy szinte már már fáradtabban néz ki mint Aizawa.

Egy nap, rengeteget kellett használniuk erejüket az órán, hogy ezzel tudják fejleszteni képességüket, de ez rosszkor jött, mivel [Név] aznap még nem hogy nem evett, de nem is aludt egy percet sem.

- Jól érzed magad [Név]? - kérdezte a lánytól barna hajú barátnője.

- Hogy én? Persze, mi baj lenne? - kezdett el kínosan nevetni, miközben erejét még mindig szüntelenül használta.

- Nem azért mondom de... Szerintem pihenned kellene egy kicsit. Szörnyen sápadt vagy! Mennyit aludtál az éjjel?

- Semmit nem bírtam aludni, de ne aggódj, jól vagyok!

Uraraka aggodalmasan nézett barátnőjére, de [Név] meggyőzte őt, hogy ne aggódjon érte annyit, ám arról nem sejtett semmit, hogy enni sem evett az elmúlt egy napban.

Az edzésnek ahhoz a pontjához értek, ahol mindenki bemutatta a többieknek és elmondák egymásnak, hogy mennyit tudtak fejlődni a legutóbbi edzésekhez képest. Mindenki nagyon sokat javult, [Név]-et is beleértve, ám amikor a lánynak kellett bemutatnia ereje fejlődését, csak egy fél percig bírta használni rendesen, mire orra vére megeredt és homályosabban kezdett látni. Midorya felkapta fejét a lány furcsa és egyre gyengébb testtartására. Aggodalmasan fűrkészte a még mindig erejét egyre tompábban használó [Név]-et, de nem akarta leállítani, hisz bízott annyira a lányban, hogy abbahagyja ha úgy érzi eleget tett le az asztalra.

- [Név] lányom, elég lesz, már lassan 3 perce használod szüntelenül erődet. - szólt neki a nagy hős, ám ő nem állt le.

- M-méghh... egyh kicsithh... - vette a levegőt egyre nehezebben, mire Aizawa megelégelte a lány igyekezetét és leállította erejével. Eleinte csak értetlenül nézett a tanárra, nem értette miért állította le, ám mire megkérdőjelezhette volna tettét, térdre zuhant, majd találkozott a talajjal.

Midorya eleinte ledermedve nézte élettelen barátnőjét, arca teljesen fehér volt, jobban hasonlított egy rongybabára mint egy élő emberre. A fiú szemei megteltek könnyekkel, eleinte magában beszélt, majd egyre hangosabban kezdett el könyörögni.

-Ne ne ne ne ne... [Név]-chan! - kiáltott a fiú, mire szélsebesen futott erőtlen barátnőjéhez, majd karjaiba vette a lányt. - [Név] m-mi-miért csináltad e-ezt? - záporként potyogtak könnyei. - Miért nem álltál le??? - Miért teszed ezt velem? Halálra aggódom magam miattad... Nem szólsz hozzám, mostanában alig látlak mosolyogni, már nem szeretsz? Mit tettem ellened? Mi van veled [Név]...

- Nem aludtam az éjjel semmit... Végig tanultam. Enni sem tudtam rendesen a stressz miatt. - vallotta be a lány, miközben eleredtek visszafolytott könnyei. -  Kérlek ne haragudj rám Izuku... N-nem akartalak megbántani...

Midorya felállt, erős karjai közé zárva őt, majd elindult Recovery Girl-hoz. Letette a lányt egy ágyra, majd kisietett és hozott neki egy üveg vizet és egy szendvicset. Megnyugtatták az idős hölgyet, hogy csak kicsit szédelgett, ezért hozták ide, így nyugodt szívvel hagyta magára a két fiatalt.