Boyfriend Preferences (BNHA Boys)

Első találkozás a szüleivel

☆ﾟ⁠.⁠*⁠･⁠｡ﾟDeku☆ﾟ⁠.⁠*⁠･⁠｡ﾟ

Nem sokkal, hogy barátaitok is megtudták a nagy hírt, Izuku kicsit kételkedve, de felhozta az ötletet, hogy bemutasson téged anyukájának. Mivel apukája már kiskorában elment, neki sajnos nem tudtál bemutatkozni.

Ugyan Inko már általános iskola óta ismert téged és már számtalanszor voltatok egymásnál, ez a helyzet most teljesen más volt. Már nem csak szimpla barát, hanem Izuku barátnőjeként néztél volna szembe szerelmed anyukájával.

Egy két hét tervezgetés után, Izuku időközben elmondta Inkonak, hogy van egy kapcsolata, viszont, hogy ki az, azt nem árulta el. Végül a várva várt nap elérkezett és kézenfogva álltatok Midoriya ajtaja előtt. Szegény fiú majdnem belehalt a félelembe, de te sem voltál másképpen ezzel, viszont, hogy miért is aggódtatok, visszagondolva már butaság.

☆ﾟ⁠.⁠*⁠･⁠｡ﾟ[Név] szemszöge ☆ﾟ⁠.⁠*⁠･⁠｡ﾟ

Görcsösen szorongattam Izuku kezét, szegénynek szerintem maradandó kárt okoztam ujjaiban, márha nem lenne elég amit saját magának csinált.

- Izuku... - szólaltam meg szinte suttogva - már lassan 5 perce csak itt állunk az ajtó előtt... Be kéne menni. - néztem fel kócos barátomra.

- Tudom, de mi van ha-

- Tudom mit érzel, de végig melletted leszek. - bújtam karjához.

Kedvesen rámmosolygott, láttam rajta, hogy szavaim nyugtató hatással vannak rá.

- Akkor mehet? - kérdezte még mindig egy kicsit remegő hangon.

- Mehet. - néztem rá magabiztosan.

Izuku az ajtó felé nyúlt, majd lassan lenyomta a kilincset. A lakás hirtelen feltörő vidám színei a sötét lépcsőházat is átszínezték komor árnyalataiból. A melegség és a nyugalom teljesen átjárta a lelkemet, csak hogy az ismerős otthonra néztem.

- Izuku, te vagy az? - szólalt meg hirtelen egy hang a konyha felől.

- I-igen! - szólt vissza a mellettem álló fiú. Időközben beljebb léptünk és éppen az ajtót akartam becsukni, mikor Inko elénk lépett.

- A kedvencedet csináltam! Katsudo- mikor megpillantotta szorosan összekulcsolt ujjainkat, könnyek szöktek a szemébe, miközben kezeit a meglepettségtől szájára tapasztotta. - Istenem.. ez azt jelenti, hogy ti ketten... - szipogott meghatódva - Pont az én kis [Név]-emmel, ennél jobb nem is lehetne! - rohant hozzánk, majd ölelt át minket szorosan könnyeit hullajtva. - Az én kis Izukám felnőtt!

Zavartan egymásra néztünk, de összemosolyogtunk és próbáltuk szegény nőt megvigasztalni nem sok sikerrel. Egy kis idő után lenyugodott, így békében elkezdtünk együtt enni.

- Na meséljetek, minden részletről tudni akarok! - nézett ránk olyan csillogó szemekkel, ahogyan Izuku szokott, mikor meglát egy limitált kiadású All Might figurát.

- Igazából... - kezdtem bele tarkómat varkagtva. - Egy ideje már többet éreztem Izuku iránt mint barát, de nem akartam semmit se elrontani közöttünk. Egy baleset miatt, a saját hibámból sérültem meg, de Izuku úgy érezte, hogy minden miatta van. Szegény halálra aggódta magát az én meggondolatlan viselkedésem miatt, ekkor pedig bevallottuk egymásnak, hogy hogyan érzünk egymás iránt. Röviden ennyi... - mosolyogtam melegen a mellettem ülőkre.