The Real Larry Stylinson Book

107

Szeretnék vissza menni azokra az időkre, ahol volt Larry. Ahol mosolygva érintették egymást a kamera előtt, s nem feszengve álltak egymás társaságában. Ahol még nem tudták, mi vár rájuk. Talán, ahol még önmaguk lehettek, már amennyire. A lopott pillantásoktól, az érintéseken át a becézésekig, hiányoznak. De önző lennék visszatekerni az időt, hogy aztán újra átéljék szabadságuk elvesztését. Rejtegetni önmagad, egy másik ember bőrébe bújva fájdalmas. De ott vannak a dalokban és tetoválásokban. A fekete szív, mit Harry mindig megpuszil koncert közben. Mert a dalaikba beleírták lelkük egyik felét, mely a másikat illeti. De egyszer, legyek akár 30 éves, szeretném ha a közösségi médiákon az a hír terjengene, hogy „szabadok”.