Bnha-s One shot-ok (Kérések nyitva)

Kirishima x Reader

Kiri szemszög:

-Mostantól (Név) lesz az új hőstársad.-mondta főnököm egy mosollyal.
-Rendben-válaszoltam majd elsétált és kettesbe maradtam az új társammal.

-Szia (Teljes név)-vagyok.
-Örvendek, Kirishima Eijirou vagyok.
-Meg tudhatom a képességed?-kérdezte.
-Kő keménnyé tudom tenni a testem. És a tiéd?-kérdeztem vissza.
-Energiát tudok elszívni bárkiből és bármiből.-mondta.
-Ez egy erős képesség-mondtam egy nagy mosollyal. Ő pedig elfordította a felyét.
~Mintha elpirult volna. De miért?~ gondolatomból egy sikítás ébresztett fel. Azonnal meg is indultam a hang irányába, és ahogy láttam (Név) is jött utánnam. Mikor odaértünk megláttam egy nagy tángcsóvát ami...kék volt. A láng mögött egy varratos alakot. (Név) rendesen reagált és elszívta a lángok energiáját. Amikor ezt észrevette a varratos mégtöbb lángot csinált. Én meg kemény tettem a testem és nekirohantam. Hála (Név)-nak két ütés után elájult, nem maradt egy csepp ereje sem.
-Szép munka!-szóltam oda a lánynak, miközben leadtam a rengőrségnek a bűnözőt.
-Kössz, te is jó voltál!-mondta, és mintha ismét elpirult volna. Én is elpirultam, a szívem hevesebben kezdett verni.
~Mi a franc ez!?~gondoltam.

Egy hét telt el miótta eggyütt dolgozunk és mindig furán érzem magam a közelében. Jelenleg egy kávézóban ülünk, hogy megbeszéljük a továbbiakat de valamiért nem tudok rá koncentrálni. Csak a szemét nézem és figyelek arra amit mond.

-Hahó-szólt rám (Név).
-Jaja bocsi elkalandoztam.
-Mindegy. Ott tartottam hogy lehet felhagxok ezzel az ügynökséggel....és egy sajátot hozok létre....-erre lesokkoltam. Miért akar elmenni? Miért akar....otthagyni?
-M-mi? Hát de. Elmész? Miért?
-Feljebb akarok jutni.....sajnálom.- nem tudom miért fájt ennyire, de felpattantam a székemből.

-Na hagyj el!-szoltam magasabb hangon és egy kicsit be is könnyeztem.
-Ejirou....mi a baj?-kérdezte meglepődötten.
Erre visszazuhantam a székembe és kezemet az arcomra téve kezdtem el síni.
-Nem akarom hogy elmenj!......Nem akarom hogy elhagyj!....Nem akarom!...Nem akarom..-sírtam. Ő levette a kezemet az arcomról és megölelt. Ő is sírni kezdett, én visszaöleltem és ekkor tudatosult bennem minden. Szeretem...túlságosan is.
-Szeretlek..-suttogtam a fülébe. Eltávolodott tőlem hogy a szemembe tudjon nézni.
-Én is sze-szeretlek!-mondta egy nagy boldog mosollyal. Az arcára tettem a kezem és megcsókoltam. Közben feláltam a székről és egyik kezemmel átkaroltam a derekát míg a másikkal az arcát fogtam. Miután elváltunk egymástól jó szorosan átöleltem.
-(Teljes neved), lennél a barátnőm?-kérdeztem miközben még szorosabban megöleltem, és ő is engem.
-Igen!-kiáltotta. Annyira elfelejtettem itt vannak más emberek is, hogy csak akkor vettem észre mikor meghallottam hogy tapsolnak körülöttünk. Ennel nem törődve ölelkeztünk tovább.

∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆∆

Na ezt nehéz volt megírni, de büszke vagyok rá mert szerintem jól sikerült!🥰🥰

Na de mentem csáó!😘