Kihúztál a pokolból •Kuroo Tetsurou x reader•

|1.rész|Kezdetek|

Kozume Y/N. Kenma unokatestvére. Mondjuk az is igaz hogy inkább testvérként tekintünk egymásra.
Sokszor jártam ki velük röpizni, de annak otthon megkaptam a hátrányát. Igen a szüleim nem igazán szeretnek.
A fiúkkal már 3 éve nem találkoztam.
A fiúk nem tudják hogy vissza költözünk. Meglepetés lesz. Mondjuk Kenma előbb rá fog jönni hisz egy évfolyamra fogunk járni. Míg mi az első évünket kezdjük a Nekomában, Kuroo már a másodikat.
Na de fogjunk is hozzá!

-Felmegyek a szobámba....-mondtam egy fájdalmas kínok közötti, számukra szórakozásnak véve történő verésből. Mert igen. Vernek. Nem is kicsit. Már kisebb korom óta megy ez az egész sajnos.
Most jelenleg az ágyon fekszem és nézem a csuklómon a most szerzett sebeket.-Baszki ez még vérzik is. Na de fasza. Hol is van a spriccelős cucc? Áh! Megvan.-majd befújtam a mindkét csuklóm és bekötöttem kötszerrel.
Utálok itt élni. Az a baj hogy ráadásul nem csak testileg bántanak hanem kapom a jobbnál jobb mondatokat szavakat is. Ennek nagyrészének jelentései általában mindig a halálomra vagy az elmenésemre szeretne rátérni.
A mentális állapotom sem valami jó. Sőt talán kijelenthetem hogy depressziós vagyok. Szorongásaim is vannak, gyógyszereket is szedek és egyéb rossz dolgok. Már öngyilkossággal is próbálkoztam, de egy ember elkapott. Nem engedett le esni a hídról. Az aztán kioktatott. Holnap már megyek suliba. Már egy hete elkezdődött, viszont én csak most megyek hisz csak pár napja érkeztünk meg. Talán meg kéne nekik mondanom hogy itt vagyok? Talán írok a csoportba.

Me.:
Hali fiúk!
Mizu?

Kuroo.:
Semmi igazán. Kenmánál vagyok ő pedig játszik. Veled?

Me.:
Semmi lényeges.
Nyisd ki az ablakot hogy nehogy felforrjanak Kenma szemei!😂

Kuroo.:
Már nyittam is!

Rendben ha most komolyan nyitva van az ablak akkor mehet a terv. És igen elszöktem otthonról az ablakon egy kötél segítségével. Remélem hogy nyitva van az ablak. Annyi szerencsém van hogy ott könnyű bemászni az ablakon hisz lépcsős tető van tehát az első szinten van tető és arra felmásztam majd leültem az ablakba.
Nem kelett sokat várnom hogy észre vegyenek.

-Kenma. Ki van az ablakba?!-na jó mindjárt elröhögöm magam.

-Huh?-állította meg a játékát majd odament Kuroohoz.-Nem is tudom. Talán ha lennél olyan okos és felkapcsolnád a villanyt.-majd mindketten elmentek a kapcsolóhoz én addig bejöttem majd le ültem az ágyra mintha mi sem történt volna.

-Y/N?!-mondták egyszerre

-Ha jól tudom akkor nem változott meg a nevem.-mosolyogtam rájuk

-De a külsőd igen.-mondta Kuroo, majd rám mosolygott, Kenma ezt olyan furcsán nézte végig majd közbe is szólt

-Kuroo.-majd a fülébe súgott valamit amit én ugyebár nem hallottam.

~
-Most flörtölsz az unokatesómmal?-súgta Kenma

-Miért baj? Egyébként igen.
~

Mikor abba hagyták a sugdolózást Kenma idegesen nézett Kuroora. Aztán pedig pár másodperc múlva nekemugrottak majd szorosan átöleltek

-Egyébként Y/N hogy-hogy elengedtek ilyen későn?-kérdezte Kenma

-Elszöktem.-húztam arcomra egy angyali mosolyt és két kezemet imára csaptam ezzel egy angyalt játszva

Kenma sóhajtott egyet majd vissza ült játszani. Én eközben elkezdtem beszélgetni Kurooval.

-És hozzánk fogsz járni suliba?-mondta hevesen Kuroo

-Igen persze. És ti még mindig röpiztek?-meg se kéne kérdeznem

-Egyértelműen igen.-válaszolta. Még egy jó fél órát beszéltünk mikor közbe nem szólt Kuroo.

-Y/N. Mi az a tarkódnál?-bazmeg. Ennyire belilult volna? Bár az is igaz hogy nem kicsit volt erős apám.

-Az asztal közreműködésével készült.-olyan jó dolgokat tudsz kitalálni Y/N baszki.
Végül csak elhitte hisz röhögött.

-Egyébként fiúk szerintem én már megyek haza. Eléggé késő van.

-Szia Y/N.-mondta Kenma rám se nézve.

-Vigyázz a perverz 40 évesekkel!-mondta Kuroo majd végleg leléptem.
Otthon ugyanúgy sikeresen visszamásztam majd elmentem tusolni. Utálom. Utálok mosakodni hisz mikor víz ére a sebeimet olyannyira fáj mint a nem is tudom mi.
Végül 10 perc alatt csak sikerült lefürödnöm.

Már pizsamámban voltam mikor apám és anyám ordított hogy menjek le. Rossz elő érzetem van.
Anyám a kanapén ült még Apám a konyha pultnál matatott.

-Itt van a játék....-szólalt meg anyám majd apám olyan nagy sebességgel fordult hátra mint Sonic. Kezében egy vízforraló. Amilyen tekintettel nézett rám látni lehetett benne azt hogy még embert is képes lenne ölni.

-Húzd fel a pólód! MOST!-van más választásom? Nem igazán. Majd háttal fordultam apámnak hogy lássa az így is lila hátamat. Hirtelen hátba rúgott majd a földre estem. Nem kellett neki sok idő egyből elkezdte a hátamra önteni a tűz forró vizet. Nagyon fájt. És direkt úgy csinálja hogy közben meg is áll.
Végül a hátamra kb 2 liter forró víz ment.
Persze anyám és apám ezt élvezte.
Nagyon nehezen de sikerült felállnom a padlóról majd elmenni a szobámba.
Ilyenkor mit kéne csinálnom? Sose öntött rám forró vizet? És egyébként is holnap hogy fogom eltakarni? Az oké hogy eddig kék-lila volt a hátam, de most égési sérülés van rajta. 
Most jut eszembe. Holnap suli.
Nem. Nem bírom tovább. Fáj mindenem. Fájnak a külső sebeim és a lelkem sem érzi magát jól. Fáj. Fáj! Fáj! Nem bírtam tovább. Összekuporodram a földön majd sírtam. Igaz már az is fáj ha ezt teszem de ordítani nem ordíthatok. És én még abban reménykedtem hogyha ide költözünk le állnak. De hát nem. Viszont azt meg főképpen nem szeretném hogyha Kenma vagy Kuroo megtudná ezt az egészet. Biztos lennék benne hogy közbe avatkoznának és csak rosszabb lenne.
Lassan viszont lehet hogy jó lenne eltenni magam holnapra. Érzem hogy álmos vagyok.
Aztán befeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni.

{Reggel}

Hát a telefonom sikeresen beleállt a falba. Aztán végül felfápázkodtam nagy nehez. Eléggé fájt a hátam és nem is kicsit.
Aztán felvettem egy fekete kapucnis pulcsit és egy teljesen fekete farmert, mivel még nem kaptam meg az egyenruhám.
Felkaptam cuccaimat majd elindultam a suliba.