Rajzok

#63 - A holtak támadása

Gondolom, mostanra már rájöttek páran, hogy a háború és a haditechnika a kedvenc témáim közé tartoznak. Ma is egy ilyen rajzot hoztam, egy történettel az első világháborúból. A holtak támadására talán nem emlékeznek olyan sokan, de azért érdemes elgondolkodni rajta egy kicsit.

1915. augusztus 6.
Osowiec, Lengyelország*

Osowiec először 1914 szeptemberében került a Német Birodalom látószögébe. Szeptember 21-ére pedig már a lőtávolságába is. Hat napig tartó tüzérségi csapást mértek az erődre, nagy kaliberű ostromfegyverekkel. Az ezt követő rohamot azonban gyors visszavonulásra kényszerítette az orosz gyalogsági és tüzérségi ellentámadás.
Az erőd második ostromára 1915 februárjában került sor. A németek el akarták vágni a Białystokot és Varsót összekötő vasútvonalat, ami Osowiecen is keresztülvágott. A német erők újabb tüzérségi csapást hajtottak végre, amelynek legsűrűbb időszakaszai február 14. és 16., valamint 25. és március 5. között voltak. Itt már jelen voltak a hírhedt Kövér Bertha** lövegek is. Hetente 250 ezer nagy kaliberű, és 1 millió kisebb kaliberű lövedéket lőttek el. A németek optimistán álltak a csatához. Arra számítottak, hogy az erőd levegőből való bombázása gyors megadásra fogja késztetni az oroszokat. Az orosz vezetőség, a bombázást látván, nem is számított jobb eredményre. Az orosz csapatok parancsba kapták, hogy még 48 órán keresztül tartsák az állásaikat, amíg a környék polgári lakosságát evakuálják. A német erők azonban ismét képtelenek voltak áttörni a védelmen, ezért inkább beásták magukat, hogy kivárják az alkalmas időt. Az oroszok 48 órája végül hónapokig tartott.
A német vezetőség július elején küldte oda a 11. Landwehr hadosztályt, teljes frontális offenzívára. A hadosztály 14 gyalogos zászlóaljból, 1 utász zászlóaljból, 30 ostromágyúból és 30 ütegnyi, harci gázzal fölszerelt lövegből állt. Összesen több, mint 7000 főt számlált, Paul von Hindenburg tábornagy irányítása alatt. Az orosz védelmet a 226. Zemlyanski gyalogezred 500 megmaradt katonája és 400, lokálisan toborzott milicista látta el, Vladimir Karpovich Kotlinski hadnagy*** vezetése alatt. Azért csak egy hadnagy állt az élen, mert a magasabb rangú tisztek ekkorra már mind halottak voltak.
A németek a 18. ezredet az erődön keresztülvágó sínek mentén helyezték el. A 76. Landwehr ezredet az erőd déli oldalához vezényelték. A hadosztály más részeit az erőd északi és északkeleti részéhez telepítették, az ő feladatuk demonstratív akció volt.
A németek tudták, hogy az oroszoknak nem volt hatékony védelmük mérges gázok ellen, ezért ezzel kezdték a támadást. Augusztus 6-áig vártak a kedvező szélviszonyokra. Hajnal 4-kor, míg a legtöbb védő aludt, elárasztották az erődöt klórgázzal****.
A gáz megtette a hatását. Az orosz csapatok súlyos veszteségeket szenvedtek. A 226. Zemlyanski gyalogezred 9., 10. és 11. százada megsemmisült. A 12. századból a központi sáncerődben nagyjából 40 ember maradt életben, a Byalogrondon 60 katona, három különböző sázadból. A Sosna pozíció első és második védelmi vonala csaknem teljesen védők nélkül maradt. A magasabban állomásozó 8. és 13. századnak kicsivel kevesebb, mint a fele maradt meg, a 14. század egy részével.
A gáztámadást követően a németek zárótűz alá fogták az erődöt. Az erőd tüzérsége a gáztámadás miatt eleinte nem volt képes visszatüzelni. Nem segített a helyzetükön, hogy a németek mind hagyományos, mind pedig klórpikrines***** lövedékeket is fölhasználtak a bombázás során.
Ezután a német csapatok az utászok fölvezetésével megkezdték az erőd bevételét. Kevés ellenállásra számítottak az elgázosított oroszok részéről.
A 18. ezred gyorsan átjutott az első és a második szögesdrótvonalon, és elfoglalták Leonov udvarát. Ezt követően továbbmentek a sínek mentén a Rudski híd felé.
A Sosna pozíciót mindössze egy századnyi milicista tartotta, akiknek csak nagyjából a fele volt harcképes állapotban. A 76. ezred gyorsan leverte a gyenge ellentámadást, és elfoglalta a Sosnát. Azonban a németek túl hamar léptek, és a saját gázuk csapdájába estek. Az ezred súlyos károkat szenvedett. A központi sáncerődből a 12. század maradéka tüzet nyitott rájuk, és sikerült egy időre megállítaniuk a német előrehaladást. Az erőd parancsnoka, N. A. Brzozovski altábornagy tüzérségi támadást rendelt el a Sosna elfoglalt részére.
A 18. ezred közben közel jutott a Rudski híd elfoglalásához. Ha sikerül nekik, akkor kettévágták volna az egész erődöt, elválasztva egymástól az északi és a déli részeket. Az oroszok nem engedhették meg, hogy elveszítsék a hidat. Brzozovski altábornagy ellentámadást rendelt el, "mindennel, amivel lehetséges." Gyakorlatilag öngyilkos akcióba küldte a megmaradt védőket.
A 14. század maradéka kirohant a Sosna irányába. A 8. és a 13. század, összesen nagyjából 60-100 fő, megindult a vasút mentén.
A 18. ezred még a Rudski híd elérése előtt megütközött a két század maradékával. Az ütközetnek ez a része volt valójában a holtak támadása. Az oroszok nedves, vizes vagy levizelt rongyokba tekerték magukat, hogy kivédjék a gáz egy részét. A klór azonban így is megtette a hatását. A katonák tele voltak kémiai égésekkel. A gázból keletkezett sósav belülről marta szét őket. Alig tudtak levegőt venni, és ha sikerült is, közben a tüdejük darabjait az egyenruhájukra öklendezték. Már hangot sem tudtak kiadni. A szokásos orosz "hurrá" csatakiáltás sem hangzott el. Kevesebb, mint száz, élőhalott kinézetű orosz katona rontott rá a németekre, csaknem teljes csöndben, szuronnyal.
A németeket sokkhatásként érte a katonák kinézete. Az első sorokban gyorsan pánik alakult ki, ami magával sodorta a mögöttük lévőket is. A német katonák megfordultak, és arra menekültek, amerre láttak. Többen a saját concertina-drótjukban****** kötöttek ki, ahol a bajtársaik rájuk tapostak. Közben a megmaradt öt orosz géppuskaállás nagyjából összeszedte magát, és tüzet nyitott az elfutó németekre, erősen megtizedelve számaikat.
A támadás során Kotlinski hadnagy súlyosan megsérült, és kénytelen volt átadni a vezetést Władysław Strzemińskinek. Strzemiński sikerrel véghez vitte az ellentámadást, és az orosz csapatok visszafoglalták a Sosna pozíciót. Kotlinski hadnagy a csata végét ugyan megérte, de még aznap este belehalt sérüléseibe.
Osowiec orosz kézen maradt, bár nem sokáig. Hamarosan megkezdődött a területről az orosz csapatok nagymérvű kivonása, és az erőd elvesztette stratégiai fontosságát. Ráadásul a németek az erőd körbevételével fenyegetőztek, amire Kaunas és Novogeorgievsk******* elfoglalása után minden lehetőségük meg is volt. Augusztus 18. és 22. között az erődöt evakuálták, és a nagy részét lerombolták. 25-én végül elfoglalták a németek. A központi erődöt, ami nagyrészt egyben maradt, még az orosz bombázás után is, a kazamaták lerácsozása után a háború végéig katonai börtönként használták. A csatát túlélő orosz katonáknak II. Miklós cár személyesen mondott köszönetet a bátorságukért.
Ma Osowiec a lengyel hadsereg használatában áll, logisztikai központként, egy részéből pedig látogatható múzeum lett.