remember to forget; zm

first

YVONNE'S POCLV

"Szia" intek egy aprót Zaynnek, ő is így tesz. Tovább megy, csupán húsz métert tesz meg, majd befordul két házzal arrébb. Kíváncsiságom győz, megvárom, amíg bemegy. Tényleg itt lakik.

Magamban felnevetek, és belépek a házba. Ledobom a táskám, és a konyhába megyek. Felemelem a pulton hagyott cetlit.

"Kicsim, a nagyi hívott, hogy utazzak le pár napra segíteni az esküvő szervezésében. Sietek haza, kaja a hűtőben, pénz a polcon. Vigyázz magadra, puszi, Anyu Xx."

Elhúzom a számat, nem szeretek egyedül lenni. Utálom, ha nincsenek körülöttem. Egyszerűen társaság függő vagyok.

Felsóhajtok, és kiveszek valamit a hűtőből. Valami hús, berakom a mikróba. Közben előveszem a telefonom, és írok egy SMS-t Khloénak.

From: Yvonne

To: Khloé

'Anya elment pár napra LA-be, gyere át, unatkozom. Y, Xx'

Leülök, és neki látok az.. Uzsonnámnak? Fogalmazhatunk így is, hisz még csak délután három óra van.

From: Khloé

To: Yvonne

'Bocsi csajszi, de fennforgás van, majd holnap mesélek'

Megforgatom a szemem, náluk mindig valami. Oké, ezért nem hibázhatom, hisz nem tehet róla, hogy Tobias egy pöcs. Nem mellesleg, Tobias a legszarabb bátyj, akit Khloé kívánhat magának.

Emellett az én családom sem tökéletes; hetek óta áll a bál, és egy nyugodt percünk sincs. Anya húga, Rachel most megy férjhez, és anyára meg a nagyira hagyta a szervezést, mondván: "Most, hogy terhes, nem stresszelhet".

Így idegeskedhetünk mi, mert neki semmi sem jó. Fehér virágokat akart, aztán kitalálta, hogy legyen mégiscsak kék, aztán piros. Mindezt úgy, hogy meg lettek rendelve a növények, és ki is lettek fizetve. Persze, imádom Rachel nénit, de marha frusztráló tud lenni.

Bedobom a mosogatógépbe a koszos tányért, majd felvonulok a szobámba átöltözni. Cicanadrágot húzok toppal, felfogom a hajam, és előveszem az IPodom. Megkeresem a futócipőm, és úgy döntök, hogy lerohanok pár kört. Egész nyáron vittem ezt a tevékenységet, reggel hétkor. Úgy néz ki, hogy a suli miatt rakhatom át délután négyre.

Elveszek a polcról pár fontot, majd magam után zárva a lakást elindulok a kis éjjel-nappali felé. Útba esik Zayn háza, de csak egy futó pillantást vetek rá, ahogy kocogok előre.

Lefordulok a sarkon, és megállok levegőt venni. Benyomom a bolt ajtaját, ami csilingelve jelzi jöttemet. Elveszek egy kosarat, majd az édességes polcok felé kocogok. Meg is találom, amit keresek. Gumimacik.

Elveszek két csomagot, és Mrs. Beggerhez sétálok, aki a kassza mögött állva, mosolyogva fogad.

"Jó napot" eresztek meg egy kedves mosolyt. "Hogy tetszik lenni?"

"Szia, drágám" pötyögi be a gépbe az ellenőrző kódókat. "A szokásosan" felnevet. "És te? Láttam, hogy megint futsz. Mondtam neked a nyáron, hogy nem szabad, nem vagy te dagadt" ró meg kedvesen.

"Tudom, és köszönöm, de ez csak hobbi" legyintek, majd fizetve távozok a boltból.

A futás nálam egy célt szolgál; jó kondi. A dohányzás mellett nem árthat.

Egy mellkasba ütközöm, mire zavartan lépek vissza.

"Elnézé-" felpillantok a fiúvarcára. "Zayn?" elmosolyodom. "Szia, hát te?"

"Om.. Anya küldött le a boltba" bök a mellettünk álló épületre. "Tejet viszek, meg minden. Aztán láttam, hogy erre jössz, gondoltam, hátha összefutunk" megvakarja a tarkóját. "És te?"

Lenézek a kezemben tartott édességre. "Hát, csak.. Gumimaci" mondom szégyenlősen, még mindig annak hatása alatt, amit mondott. 'aztán láttam, hogy erre jössz, gondoltam, hátha összefutunk'.

"Azt hittem, hogy futsz"

"Csak a dohányzás miatt" vágom rá. Miért hiszi mindenki, hogy fogyózom?

"Hála égnek" fújja ki a levegőt. "Azt hittem, hogy te is ilyen anorex vagy, aki azt hiszi magáról, hogy dagadt, holott sehol semmi"

Elpirulok. Most azt mondta rólam, hogy jó vagyok, vagy azt, hogy lapos?

"Megvársz? Sietek" szakítja félbe gondolkodásomat.

"Ja, persze" megrázom a fejem, és neki dőlök a falnak.

Két perc telik el talán, de Zayn már mellettem áll.

"Ez gyors volt" jegyzem meg, ahogy sétálunk hazafelé. Ennyit a karbantartásról.

"Siettem" von vállat. "Kérsz?" nyújt felém egy szál cigit. Kiveszek egy szálat. "Várj" előveszi a vihargyújtóját.

"Köszi" beleszívok, kellemes érzés, ahogy a füst végigáramlik bennem. Felnézek Zaynre, a szavam eláll. Egyszerűn nagyon dögösen fest, ahogy egy szál cigi lóg ki a szájából, és hajába túr.

"Mióta mérgezed magad?" kérdezi hírtelen, ahogy megállunk a házuk előtt.

"Pár éve. Talán öt" találgatok.

"Hány éves vagy?"

"Tizennyolc" bólintok. "Te?"

"Kettővel több"

Félre nyelem a füstöt. "Húszévesen végzős vagy?" krákogom.

"Halasztottam pár évet" von vállat lazán. "Zavar?"

"Engem nem" emelem fel védekezőn a kezem. "Miért halasztottál?" kezd hűlni a levegő.

"Költözés" mosolyog.

"Honnan jöttél?" Talán túl sok kérdést teszek fel.

"Pakisztán" felnevet. Ha ez neki vicces.. "Na és te?"

"Itt születtem" dörzsölöm meg az arcom. "Anya terhesen költözött ide Los Angelesből"

"Az döfi" zümmög. "Jártál már ott?"

"Minden nyáron" bólintok, és eldobom a csikkemet. "Azthiszem megyek. Még be kell pakolnom, meg ilyesmik" mutatok hátra.

"Igen, azthiszem, nekem is" helyesel. Zavartan nézek rá, ajkán mosoly ül, ahogy puszit nyom az arcomra. "Szia, Yvonne"

"Szia" köszönök, és elindulok haza.