Üzenet Egy Sztártól! S.M

🌹22🌹

"- Féltem, hogy elmondod
mindenkinek és nyivánosságra hozod az egészet. De főképp azért, mert jo volt úgy beszélgetni valakivel mint egy normális ember."

- Ezt értsem úgy, hogy amióta híres vagy nem tudtál senkivel normálisan beszélni? - nézett rám a nagy barna szemeivel

- Mindig valamit látnak bennem, de sosem azt aki vagyok. Vagy a pénzt, vagy a hírnevét, vagy csak épp egy dalt akarnak. De te... te vagy az akiről nem tudom eldönteni, hogy mit akar.

- Hogy mit akarok? - kérdezi meglepetten

- Igen.

- Csak élni az életem. Barátokat szerezni. Hibákat elkövetni. Nincs más vágyam.

Csak hallgatom a szavait. Túl szép, hogy igaz legyen. Minden annyira tökéletes.

- Miért döntöttél úgy, hogy találkozol velem? - kérdezte

Mert úgy éreztem ha nem beszélek veled előben, ha nem érzem az illatod, a bőröd puhaságát belehalok...

- Mindig is találkozni akartam veled. Már az első beszélgetésünk után is. De nem gondoltam, hogy vevő lennél rá és, hogy nem akarnál ki. Aztán minden mindegy alapon azt mondta csináljuk.

- Merész döntés. - nevetett fel

Angyali egy nevetese van.

- Szeretnél inni esetleg valamit? Vagy enni? - kérdeztem rá

- Jól esne egy ital... - motyogta

Mind ketten az ital lapot figyeltük, tanulmányoztuk. Közben rá rá pillantottam. Gyönyörű volt. Egyszerű, de gyönyörű. A barna göndör haja tökéletes keretbe foglalta arcát. Barna szemei csak úgy ragyogtak. Láthatóan nem sminkelte magát. Termeszetes szépség...

- Nekem meg van! - néz fel vidáman- Te eldöntötted mit kérsz?

- Igen, persze! - intettem a pincérnek

- Felvehetem a rendelést? - Torira néztem és ő már mondta is

- Egy kókuszos cappuccinot kérek. - mondta közben pedig csillogó szemeivel engem nézett

- Én is ezt azt kérek, köszönöm. - mondtam a pincernek - Mesélj, milyen az életed? Nagyon kíváncsi vagyok.

- Biztos nem olyan izgalmas, mint a tiéd, de azért megprobalkozok valamivel. Az anyukámmal és a tesómmal élek és a nagyszüleim éttermében dolgozok suli mellett.... Várjunk! Most esik le! Ott találkoztunk. Vagyis én szolgáltalak ki téged és Camillát...

- Hát, igen... - nevettem fel kínosan

Szerencsére  megmentett a pincér, aki idő közben kihozta az italokat.

- És , amikor együtt buliztunk... Ugye nem csak álmodtam? - nézett rám kétségbeesetten

- Nyugi nem álmodtad, de csodálom, hogy emlékszel egyáltalán rá. Eléggé kiütötted magad.

- Csak annyira emlékszem, hogy együtt ültünk a pultnál. - mondta összeráncolt homlokkal - Miért nem mondtad el akkor, hogy ki vagy?

- Igazából elmondtam..., de nem nagyon vetted figyelembe. Csak bulizni akartál és egész este táncoltunk. Sajnálom ezt az egészet.

- Semmi gond. Ne sajnáld! Mindegy hisz végülis örülök annak, hogy végre meg ismertelek. - mosolygott rám

- Ne sajnáld. Én nagyon örülök, hogy így itt vagyunk. - mondtja és megfogja az asztalon levő kezemet

- Én is örülök...
nevetéstől

    🌹🌹🌹

Már vagy két órája itt ülünk és beszélgetünk. Olyan fura ez az egész. Mintha évek óta ismernénk egymást.

- Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult ez a találkozás. - mondta a kipirulva, a szemei csak úgy ragyogtak.

- Egyet értek! Mikor találkozunk legközelebb? - kicsitse átlátszó a nyomulásom

- Majd telefonon egyeztetünk. - kacsintott rám- Ideje mennem. El kell érnem a buszt. - mondta.

- Hagyd csak! Majd én elviszlek. - mondtam majd fel álltam és rá segítettem a dzsekijét

- Köszönöm. - mosolygott rám

Ahogy rá segítettem a kabátot végig simitottam a karján, egyszerűen nem bírtam megállni. A kezemet a hátára raktam és végig simitottam rajta miközben betoltam a széket.

- Gyere, menjünk. - mondtam és ki vezettem az épületből és be segítettem  az autóba.

Ha tudná, hogy itt helyben képes lennék rá vetni magam...

Sziasztok!

Ezután megprobalok rendszeresen részt hozni. Nem szeretnék még egy ekkora szünetet tartani...
Remélem tetszett a rész!