E.B.SZ.

Ellenségek

Harry a griffendél öltözője egyik padján ült és próbálta minden gondolatát kiűzni a fejéből, hogy csak a játékra tudjon koncentrálni. A Kis Túlélőnek az évek során különböző témájú és mennyiségű gonddal volt már tele a feje, de volt legalább kettő ami folyton vissza tért. Az első nem meglepően Voldemort, a második pedig aki miatt most is fejfájása van, nem más mint Draco Malfoy. A Kis Köcsög ahogy Harry néha magában hívja (és kifejezetten szórakoztatja ez a név) ma különösen átlépte a határt amikor keresztapját becsmérelte, Siriust ugyanis (a szüleivel ellentétben) ismerte, ezért ugyan olyan ha nem nagyobb volt a fájdalma amikor meghalt mint amit a szülei halála miatt érez. Lassan felállt a padról és csatlakozott ő is a kviddics csapat további tagjaihoz, hogy elkezdhessék végre az edzést. A gyakorlás jól ment, Harry kifejezetten élvezte még azt is amikor elkezdett esni az eső. Amikor repül kitisztul a feje és semmi másra nem kell koncentrálnia csak a sebességre és az ettől keletkezett adrenalinra. A gyakorlás alatt háromszor kapta el az apró arany labdácskát ami egész jónak számított ha figyelembe vesszük az edzés végére zuhogó esőt. Szétázva és talán egy kicsit meg is fázva csatlakozott barátaihoz a nagyteremben miután át öltözött. Az étkezés alatt egy szempár különös érdeklődéssel figyelte minden egyes mozdulatát amitől Harry enyhén kellemetlenül érezte magát. Ugyan sejtette, hogy ki lehet a különös megfigyelője mégsem mert hátra fordulni nehogy véletlenül összeakadjon a tekintetük. Az egy olyan kockázat lett volna amit semmiképpen nem engedhetett meg magának, ugyanis csak egy pillanat is elég volt ahhoz, hogy a szöszi, minden meglévő gondolatát kisöpörje és a saját önelégült fejével töltse be azok helyét. A vacsora végére szinte érezte a lyukat a hátán amit a mardekáros intenzív bámulása okozott. Minden rossz és kellemetlen érzését legyűrte és a barátaival együtt felállt az asztaltól, hogy az ajtó felé vegyék az irányt. Már épp kilépett volna a nagyteremből amikor figyelmetlenségének köszönhetően megbotlott a saját lábában és az éppen előttük elhaladó Malfoy karjaiba zuhant. Draconak csupán egy pillanatra volt szüksége, hogy felismerje a fekete, fésűt már egy ideje nem látott hajkoronát. A körülöttük lévők még egy pillanatig levegőt sem mertek venni ahogyan meredten nézték ahogy Harry Potter, Draco Malfoy karjaiba zuhant és amit igazán nem tudtak hova tenni az az volt, hogy, a mardekáros nem lökte el azonnal. A két diák között minden lassított felvételben játszódott, ahogy Harry felemelte a fejét, és ezzel meggyőződött megmentője kilétéről, össze akadt a tekintetük. Egyikük sem tudta volna megmagyarázni és leginkább tagadnák, de mind a ketten érezték, hogy valami melegség áradt szét bennük. A pillanat hamarabb szakadt meg mind azt mind a ketten szerették volna, bár ezt egyikőjük sem vallaná be, Hermione által. A három griffendéles egymás mellett lépkedtek teljes némaságban. Mind a gondolataikba voltak mélyedve különböző okokból. A Kis túlélő, például azon töprengett, hogy vajon mi a fene történt csupán percekkel ezelőtt. A klubbhelységbe érve leültek szokásos helyükre a kandalló elé és beszélgetni kezdtek. Nem sokkal később azonban fáradságra hivatkozva Hermione elbúcsúzott a fiúktól és felment a hálótermébe. A fiúk pár perccel később szintén felmentek és kölcsönös jó éjt után mind a ketten lefeküdtek, és behúzták az ágyukhoz tartozó függönyt. Harry sokáig csak nézte a plafont, valamiért úgy érezte holnap történni fog valami. Nem tudta, hogy jó vagy rossz, de minden esetre reménykedett az előzőben hiszen mostanság bőven kijutott neki a balszerencse. A gondolati ide oda cikáztak míg teljesen el nem tompúltak és elragadta az álom.