Nincs menekvés

Kezdet

Egy újabb unalmas reggelre virradt. Megint felkeltem, de vajon minek?
N

a igen, pont ilyen gondolatokkal indultam suliba, brutálisan fáradtan ugyanis alig aludtam valamit a hülye töri TZ miatt. Utálom Kovács tanár urat. Végre megérkeztünk, apa szokásosan kitett a sarkon, ahol minden reggel találkozom legjobb barátnőmmel, Laurával. Először bementünk Spárba, vettünk minden földi jót, én elszívtam egy cigit és végül beértünk kedvenc helyünkre, a Gulyás Klára Gimnáziumba.
Ilyen teljesen átlagosnak indult ez a kellemes, tavaszi nap. Most meg tudjátok hol vagyok? Egy börtönbe. Hogy hogy kerültem ide? Őszintén fogalmam sincs. Vagyis nyilván van, de még én sem dolgoztam fel a történteket. De térjünk vissza a sztorihoz.
Tehát bementünk az osztályba, majd miután lenyomtuk a kilincset és beléptünk, sikeresen realizáltuk, hogy vagy negyed órát késtünk, ugyanis Eszter tanárnő már nagyban magyarázta az osztály többi tagjának Arany János balladáit. Sűrű elnézések közepette leültünk az utolsó padba, majd megpróbáltunk bekapcsolódni az órába, amit 10 perc után fel is adtam és inkább aludtam egy jót, mondván, majd Petitől elkérem a vázlatot.
Innentől kezdve az első két szünetben nem történt semmi fura. Nagyszünetben kezdett aggasztani az, hogy Kevin, az egyik évfolyamtársunk folyamatosan bámul. Nem értettem mitcsináltam, nem is foglalkoztam vele. Egy ideig. Pont addig tudtam figyelmen kívül hagyni amég meg nem indult felém és le nem rángatott a pincébe.
-Engedj el baromarc!- utólag már megbántam ezt a kijelentésemet.
-Kossulj ribanc!-mondjuk ezt a jelzőt sem tudom hova rakni.
Mindezt Laura az udvar másik feléről konkrétan tátott szájjal nézte végig. Szegény nem a tettek embere, de megszoktam, nem vártam segítséget. Mást pedig valahogy egyáltalán nem hatott meg ez a jelenet. Mindenki tökre elszórakozott, senkit nem érdekelt, hogy engem valaki épp ki akar nyírni.
-Na most szépen itt maradsz és meghallgatod amit mondok, addig nem mész el innen, még be nem fejeztem. - kezdett bele a monológjába.
-Mi vagy te az anyám? Azt csinálok amit akarok. - és ezzel a lendülettel indultam volna fel a lépcsőn, csak akadt egy kis problémám. A lépcső tetején volt egy ajtó ami zárva volt.
-Te kattos vagy. Ember témazárót írok töriből, nem azért tanultam rá egész ejjél, hogy most veled cseverésszek egy kibaszott pincében!
-Nem érdekel a hülye dogád. Most visszajössz!
-Jól van már. - indultam meg visszafelé. Nem mondanám, hogy nagy lendületekkel, de azért igyekeztem, éreztem ha nem megyek akkor valami olyan fog történni amit egész életemben emlegetni fogok. Mondjuk így is ez történt, na mindegy.