"Talán, néha jobb ha nem teszek semmit a fájdalom ellen. Néha tényleg jobb ha fáj,mert tudom, hogy élek. Tudom hogy vannak érzéseim. De, néha, azt kívánom bárcsak ne lennének. Néha jó lenne csak úgy lebegni, lenni, a semmiben. Nem gondolkodni azon, hogy az elől a bizonyos személy elől, hogy fogok megmenekülni."
Reggel mikor elindultam a suliba a kávémat szürcsölgettem. Fura. Csend van. Majd észrevettem egy költöztető autót a szomszéd házánál. Úgy látszik megvették. Mikor elhaladok mellette oda fordulok. Egy magas srác és egy kb. a negyvenes éveit taposó hölgy száll ki a kocsiból.
-Alex gyere inkább segíteni.-mondja a nő a srácnak. Gondolom a fia. Elég fura lenne, ha nem rokonok lennének.
Mikor oda érek a suliba előveszem a könyvem amit magammal hoztam. Nyugodtan leülök az utolsó padba és felveszem a fejhallgatómat is. Csak akkor veszem le amikor a tanár belép a terembe. Hm..vajon az új srác ide fog járni? Ah. Nem hiszem. Ettől a sulitól már csak jobb van. Egész fizika órán ezen gondolkoztam. De mikor kiléptem az elsők között a teremből, választ is kaptam a fel nem tett kérdésemre. Ott állt a folyosó közepén. Mindenki csak elment mellette. A fenébe a jó szívemnek. Oda mentem hozzá és megálltam előtte. Ő lenézett rám, mivel kb. kétszer akkora volt mint én.
-Tudok valamiben segíteni?-kérdezi. Én csak megforgatom a szemem, majd vissza fordulok hozzá.
-Ezt nekem kéne kérdeznem. Nem gondolod?- nézek rá felhúzott szemöldökkel. Pont mikor ismét mondana valamit az egyik hülye gyerek meglöki a vállát. És majdnem elesik. Velem együtt.
-Hé, barom.-szólok oda neki.- Nem tudnál figyelni? Ha feltűnt volna nem vagyok átlátszó.-mondom halál nyugodtan. Zack feje pedig elkezd vörösödni.
-Bocs, nem láttalak a toronytól.-mondja majd a mögöttem álló Alexre néz.
Én csak elmosolyodom gúnyosan. Majd megragadom Alex kezét, de mikor Zack mellett megyünk el én meglököm a vállammal. Mire ő majdnem elesik. Zack a karom után kap majd meglendíti a karját. Én már csuktam volna be a szemem és szinte éreztem az ütés szelét. De nem jött. Alex Zacket a falhoz nyomta.
-Nem tanította meg anyuci, hogy lányokat nem bántunk Zacky?-nagyon ideges volt. Én pedig döbbent. Oda léptem Alexhez majd megfogtam a karját.
-Nem ér ennyit.-suttogom. Ő rám néz majd vissza fordul Zack felé.
-Ha mégegyszer meglátom, hogy bántani akarod kicsinállak Johnson. Világos voltam?-kérdezi, mire Zack eszeveszett bólogatásba kezd.
Várjunk Alex honnan ismeri Zacket?
-Helyes. Gyere.-mondja és fel sem tudom fogni mi történik körülöttem Alex megragadja a kezem, majd elkezd a terem felé húzni. Király szóval együtt vagyunk kémián.
-Alex. Várj már!-kiáltok utána. Majd elkezdek futni. Megállok előtte és mikor ő jobbra lép én balra. Ezt eljátszuk egy darabig , majd idegesen lenéz rám.
-Mivan?!-kérdezi.
-Csak megakartam köszönni, hogy megvédtél attól a baromtól.-mondom és lesütöm a szemem.
-Nincs mit.-megrántja a vállát majd kikerülve oda megy néhány sráchoz, akik mosolyogva fogadják. Az egyik srác felém mutat, én csak megforgatom a szemem majd elindulok haza fele. Felteszem a fülesemet és bekapcsolok egy random playlistet.
Mikor haza értem apa ott várt a konyhába. Ajajj ez nem jelent jót.
-Szia apa.-köszönök neki és gyankvóan nézek rá.
-Szia Kenzie- és ő is vissza néz rám kérdőn.
-Mi az?-kérdezzük egyszerre. Majd elnevetjük magunkat.
-Új szomszédunk van. Ami nem jelent mást mint.....-néz rám hogy folytassam. Ez nálunk egy családi hagyománnyá nőtte ki magát. Ha új szomszéd akkor pite sütés. Anyu ötlete volt még régen. Mert mikor mi is ide költöztünk a mellettünk lévő házba egy nagyon aranyos néni lakott, aki pitét hozott mikor mi ide költöztünk. -PITE SÜTÉÉÉÉS!!-mondjuk egyszerre. Majd nevetve oda megyek hozzá.
-Átöltözök és mehet.-felszaladok a szobámba és gyorsan kikapkodok néhány rongyot. Egy fekete melegítő nadrág, és egy fehér polót. Felveszem majd lerohanok a lépcsőn. Apa gondterhelt arccal néz rám.
-Elkell menned igaz?-nézek rá csalódottan.
-Sajnálom kölyök.-mondja majd megölel és elmegy.
Miután megcsináltam a pitét felrohantam átöltözni, mert csupa liszt lettem. Felvettem egy magas derekú fekete farmert és hozzá egy buggyos ujjú virágos blúzt. Lerohantam majd felkaptam a fekete magassarkú bokacsizmám. Megfogtam a pitét majd átmentem a szomszéd házhoz. A kocsi már nem volt itt és dobozok sem voltak már kint az udvaron. Becsengettem. A szőke hajú hölgy nyitott nekem ajtót.
-Jó napot! Hoztam egy kis új szomszéd köszöntő pitét.-mondom majd össze ráncolom a szemöldököm. A hölgy csak elmosolyodik.
-Köszönjük. Nagyon rendes tőled. Gyere beljebb.-mondja majd kitárja nekem az ajtót.
-Jajj. Nem akarok zavarni.-mondom, és még mindig az ajtóban állok.
-Dehogy zavarsz drágám. Már készen vagyunk. Csak egy-két apróság van még.-hallom meg a hangját ,gondolom a konyhából. Óvatosan beljebb megyek majd lerakom a pitét a konyha szigetre.
-Szólok a fiamnak. Egy pillanat. Jajj. Besem mutatkoztam. Emma Watson vagyok.-felém nyújtja a kezét amit én kis hezitálás után elfogadok. Emma pedig kifújja az eddig bentartott levegőjét.
-Meckenzie John-mondom majd egy picit megrázom a kezét.
Emma felszalad a lépcsőn majd hallom ahogy Alexxel beszélget. Addig gondoltam nem állok egyhelyben így elkezdtem körbe körbe járkálni a szobában.
-Alex mindjárt jön.-mondja Emma. Mire én csak bólintok egyet.
-Na és Kenzie. Ugye szólíthatlak így?-néz rám ijedten.
-Persze.-mondom majd kíváncsian figyelem Emma mozdulatait.
-Szóval Kenzie. Mesélj magadról.-mosolyog rám.
-Huha. Hát öhm...18 leszek az idén, szeretek olvasni, sport szerűen futok és néha hobbyként elmegyek apuval teniszezni.-mondom majd látom ahogy Emma elmosolyodik.
-És milyen könyveket olvasol?-majd a könyvekkel teli polc felé biccent. Nekem felcsillan a szemem.
-Igazából legtöbször ifjúsági regényt szoktam, de néha egy történelmi könyv is megfog. Mást nem igazán még talán néha egy-egy romantikus regényt is elolvasok. De azok már nem igazán kötnek le.-mosolyodok el.
-Itt vagyok.-hallom meg Alex hangját. Aki mikor megpillant elmosolyodik.
-Szóval te lennél a szomszéd.-mondja mire én megforgatom a szemem.
-Nem én a szent lélek vagyok. Jöttelek megváltani-mondom mire Emma felkuncog, Alex pedig csak elmosolyodik. Nagyon aranyos a mosolya... Jesszus miket hordok össze.
-Szóval Meckenzie Szentlélek John. Ez jó- mondja majd elismerően bólogatni kezd.
-Szerintem is.-mondom. Majd Emma egy szelet pitét tesz le elém. Mire én csak arrébb passzolom Alexnek.
-Te nem kérsz?-néz rám Emma nagy szemekkel.
-Sajna nem lehet. Tegnap megettem vagy három szeletett. Egyet sem szabadott volna az étrendem szerint. Úgyhogy nem köszönöm.-mosolygok rá. Alex pedig hatalmas szemekkel néz engem.
-Ugye nem fogyózol?-kérdezi rémülten. Én csak elnevetem magam.
-De csakis. Nem. Nem fogyózom. Sportolok.-mosolyodok el. Ő pedig ki fújja a bent tartott levegőt.
Miután megették a pitét én feláltam a helyemről.
-Én megyek, mert még sok dolgom van.-mondom és Emmára nézek.
-Rendben drágám. Majd még remélem találkozunk.-kacsint rám. Én pedig csak bólintok egyet.
-Minden bizonnyal.-majd elindulok a bejárat felé.
-Kísérd már ki! Ne legyél ennyire gyökér!-hallom Emma hangját, én csak felkuncogok.
Alex utánam siet majd kinyitja nekem az ajtót.
-Ha gondolod holnap elviszlek suliba.-mosolyog rám.
-Oké benne vagyok.-mondom majd elindulok.
-7.30-ra legyél kész!-kiált utánam, mire én csak felnyújtom a kezem jelezve, hogy értettem.
Mikor beérek a házba apa még mindig nincs itthon. Sóhajtva felmegyek a szobámba. Megcsinálom az esti rutinom. Tanulok egy keveset majd lefekszem.
Holnap hosszú napom lesz...
A következő rész tartalmából.....
Reggel elmentem futni. Muszáj volt, mert ideges voltam. Apa nem jött haza.....
