"A szürke felhők azok, amik egykor fehérek voltak,csak túl sok fájdalom érte őket és beszürkültek."
Reggel muszáj volt futnom, ideges voltam. Mert tegnap nem jött haza apa. Nem tudom hol lehet. Talán reménykedtem benne, ha futok akkor észre veszem. Sajnos nem. De muszáj volt haza mennem és megnyugtatnom magam azzal, hogy mire a suliból haza érek addigra ő is itthon lesz.
Felmenetem lezuhanyozni. Majd felvettem egy fekete farmert, egy fekete pulóverrel.
Megfésülködtem és hagytam , hogy a hajam hullámosan omoljon a vállamra.
-Jó reggelt szomszéd!-hallom meg Alex mosolygós hangját.
-Jobbat.-motyogom neki. Mire ő kíváncsian néz rám.
-Mi történt?-most nem tudom eldönteni, hogy tényleg aggódik értem vagy csak jófej akar lenni.
-Semmi.-mondom majd beülök az anyósülésre.
-Nekem elmondhatod.-mondja majd rámmosolyog.
-Nem rád tartozik.-kezdek ideges lenni.
-Naaa, tudni akarom.-próbál boci szemet vágni, de nem igazán sikerül neki. Inkább egy grimasz lesz belőle.
-Alex, fejezd be. Nincs semmi bajom!-egy kicsit felemelem a hangomat. Ő erre meg megforgatja a szemét és kiáll az autóval.
Suli. Mindig is utáltam. De hogy kémia órán én itt löttyöket öntögessek az egyikből a másikba anélkül, hogy fogalmam lenne arról melyik mi. Rendesen félek, hogy felrobbanok. Mondjuk nem egyedül halnék meg. Mi lenne vajon a címlapon? 'Az Indianapolisi gimnáziumba Dr. Robert Zayn óráján az egyik diák felrobbantotta az iskolát.' Hm...azért bekell vallani menő lenne.
Mikor kicsengettek mindenki feláll és elhagyja a termet.
Ebéd szünetig nem történt semmi különös. Na de ebéd szünetbe. Éppen nyugisan sétáltam a szekrényemhez amikor egy elsős lány futott felém. Se szó, se beszéd megragadta a karom és elkezdett rángatni az ebédlő felé. Zack előtt álltunk meg. Én csak megforgattam a szemem. -Mit akarsz? Megint.-nézek rá unott fejjel.
-Én csak beszélgetni. Vagy már azt sem szabad ő felségével? Mert jön a herceg fehér lovon és megment?-mondja majd gúnyosan felröhög az egész asztallal.
-Nem. Én foglak kinyírni.-mosolygok rá.
-Húha nagyon megijedtem egy kislánytól.-tetett sírást.
Én csak elmosolyodom.
-Csak úgy meg súgom. Idősebb vagyok nálad öccsi.-mosolygok rá. A többiek meg elkezdenek röhögni.
-Ugyan már. Hány éves vagy 10?-pacsizik össze Qweennel. Rohadék.
-Tudod attól, mert fiatalabb vagy de mégis felettem jársz egy évvel , mert apuci a diri nem jelenti azt, hogy az agyi szinted is megüti azt a kellő magasságot, hogy felfogd végre azt , hogy hagyj békén.- mosolygok rá gúnyosan. Majd elmegyek. Leülök egy üres asztalhoz. Mellettem Alex ül néhány haverjával. És valamin nagyon jót nevetnek. Valaki hirtelen lecsapja elém a tálcáját , mire én összerezzenek. Mikor felnézek egy lány áll előttem. Felhúzom az egyik szemöldököm és kérdőn nézek rá.
-Te vagy Kenzie igaz?-ül le elém. Persze foglalj csak helyet. Érezd magad otthon.
-Ja.-mondom miközben falatozgatom a szalmakrumplimat.
-Én Joany vagyok.-mondja majd felém nyújtja a kezét.
-Aha, az király.-mondom majd felállok.-Bocsi, de mennem kell.- mosolygok rá.
Mikor kiérek a suliból elkezd csörögni a telefonom.
-Szia apa.-mosolyodok el.
-Szia kölyök. Bocsi hogy nem szóltam,hogy elkell utaznom csak hirtelen jött az egész.
-Semmi gond. Mikor jössz majd haza?-komolyodok el.
-2 hét múlva. Annyira sajnálom.
Én csak kinyomom a telefonom és elindulok haza gyalog.
Mikor haza érek ledobom minden cuccom majd felmegyek a szobámba és átöltözok futó cuccba. Kb. egy óra futás után a háztól kb. egy utcára vagyok amikor meglátom Alexet a kocsija motorháztetőjének dőlve miközben a fejét fogja.
-Hé!-futok oda hozzá-Szia. Minden oké?-nézek rá aggódva.
-Nem, semmi sem oké!- fordul meg hirtelen és erőből ráüt az autóra.
-Mi történt?
-Semmi olyan amit az orrodra kell kötnöm.-néz rám komoran.
-Én csak segíteni akarok.-mondom és felé nyúlok, hogy megsimogassam a kezét,de ő elkapja.
-Mindenki mindig csak segíteni akar. De aztán csak az ellenkezőjét érik el! Meg jobban össze törik azt az embert akinek segítségre van szüksége. -fordul a naplemente felé.
-Tudod én mindig azt mondtam. Ha fáj akkor fájjon. Mert ha fáj és valaki segíteni akar akkor neki is csak fájdalmat okozok. Soha nem voltak barátaim. És ma sincsenek. Mert nem érzem a szükségét annak hogy valaki ott legyen mellettem.-és én is a naplemente felé fordulok.
-Ez nem megoldás.-mondja.
-Pontosan. Ahogy az sem hogy elöksz másokat magadtól. Akik segíteni próbálnak.
-Tudod Kenzie én mindig abban a hitben éltem és most is abban élek. Hogy talán, néha jobb ha nem teszek semmit a fájdalom ellen. Néha tényleg jobb ha fáj,mert tudom, hogy élek. Tudom hogy vannak érzéseim.-néz rám.
-Tudod Alex mindenkinek vannak démonjai. Ilyen a félelem, a rettegés vagy az érzelmek elöli bujkalás is. Én mindig bujkálok. Mert nekem ez segít. Így érzem magam biztonságban. Talán néha jobb bujkálni mint érezni.-megfordulok és elmegyek.
Ez a nap sem úgy alakult ahogy terveztem. Talán nem is terveztem sehogy. Nem akartam ennyire megnyílni Alex előtt. Mert nem ismerem. Talán jobb is hogy nem ismerem. Lehet hogy holnap más lesz. Én soha nem az a fajta ember voltam aki hitte szinte már megszálottan hogy minden nap egy új esely. Szerintem minden nap egy új fájdalom. Mert ahol van szeretet ott fájdalom is. Talán lehet azért érzem ezt mert már túl sok fájdalom ért. És lehet azért nem tekintek már úgy a napokra mint "új esélyre". Lehet igaza van Alexnek. Ha fájnia kell akkor fájjon.
A barátok téma egy nagyon fájdalmas téma számomra. Azért nincsenek barátaim mert senkiben sem bízom. Ott volt anyám. Bíztam benne, de itt hagyott. Ott volt a legjobb barátnőm Sarah, de egy napon fontosabb lett neki valaki más és itt hagyott. Pedig bíztam benne. Ott volt Zoe ő is a barátom volt. Bíztam benne de itt hagyott. Talán nem is attól félek hogy megbántom őket vagy fájdalmat okozok nekik. Hanem attól félek hogy itt hagynak. Ma már senkiben nem bízom igazán. Senki nem tudja az igazat rólam. Csak a pletykákat hallják. És azoknak hisznek. Talán majd egyszer sikerül valakinek lerombolni a falat amit magam köré építettem. Talán majd egyszer. Valaha.
A következő rész tartalmából...
Egy új nap. Egy új fájdalom forrás.....
-Először gondolkodni szoktak az emberek és utána beszélni! Nem pedig fordítva! Hatalmasat csalódtam benned......
-Te bennem.......
-Na ne,ezt ne.
