1

66 4 0
                                    

Poccy

Az erdőben élek már 9 éve. Az emberek mindig is furán nézték rám ,amikor vadásztam vagy bármit is csináltam. Féltem a tekintetektől. Bujkáltam , fosztogattam, menekültem, féltem , ez volt az életem.

A mai napon Monstandba mentem, azaz a környékére a madarakat vadászni. Estére járt már, az utolsó madarat kaptam el a macska alakomban, amikor meleg kezek emeltek fel a talajról. Nem láttam az illető arcát. A melkasához érve halottam a szívverését. Nyugtató volt. Mélyhangjával nyugtatot.

-sssshh,semmi baj, nem lesz semmi baj.

Nagy ,erős karja a testem köré fonodótt , menekülni akartam , de a testem meg sem mozdult ,csak dorombolt.
A városba beérve egy kocsmába tévedtünk az idegen férfival, felsétált velem a toronyba, egy iroda feleség volt, fotel asztal ,papírok , író szerek, ruhák és egy heverő. Nem sok hely volt , de otthonosnak otthonos. Letett az asztalra és megvizsgált. De mivel semmi bajom nem volt felemelt és leült a fotelba. Én a karjaiban feküdtem az arcára néztem. Egy vér vörös hosszú hajú férfi volt. Arca aranyos mégis jó képű. De sajnos sok időm nem maradt , kiügrottam a kezéből és föl a parkányra ,majd ki az ablakon. Sikeresen a talpamra estem, szerencsére nem tört el. De megzúzódótt, a fájdalom gyötrő érzésével menekültem el....vissza az erdőbe. A sötétben ülve a lábaim kék-zöld foltjaira néztem és valamiért rosszul éreztem magam ,mert nem maradtam a férfivel. Hirtelen egy hangra lettem figyelmes a fák között.
Egy kapucnis ember négykézláb közeledett felém. Hosszú haja volt, de az arcát nem láttam. Lassan közeledett.
A félelem határán állva éreztem magam, azt éreztem hogy "vége igaz? Most itt az idő, hogy meghaltak? Valszeg igen, menekülni se tudnék.,,A sírás kerülgetett , de ő nem csinált semmit. A holdfénybe érve vettem észre az arcát, a kíváncsiság volt a szemébe.

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Lángok közöttWhere stories live. Discover now