ANNALISE
Újra elfogott az ismerős deja-vu érzés, amikor beléptem a Ferrari évnyitó ünnepségének helyet adó hatalmas bálterembe.
Az emberek már javában benne voltak a beszélgetések, és a felesleges nyalizások viharában, míg én próbáltam a lehető legfeltűnésmentesebben elérni azt az asztalt, ahol már apám állt, egy csapat mérnökkel együtt.
A piros szatén anyagú ruhám, V-alakú nyakkivágással, illetve egy bevágással majdnem a combom tetejéig igazán kiemelte az alakom, illetve segített elvegyülni a hasonló színű ruhát viselő emberek között.
Én illedelmesen, és minél gyorsabban közelítettem meg azt a helyet, ugyanis ha valaki rájön, hogy itt vagyok újra öt évvel később, abból nagy felhajtás lehet.
És én ma pont ezt szeretném elkerülni.– David, higyje el ebben az évben is kiválóan fogunk teljesíteni! Hiszen az előző években is mi voltunk a konstruktőri bajnokság első helyezettjei, és a világbajnoki címet is csak néhány ponttal sikerült elvenni Charles-tól. Nem fog bennünk csalódni! – hallottam meg az egyik mérnök hangját.
– Tudom, Albert. És nekem is nagyon nagy megtiszteltetés, hogy visszatérhetek ide annyi év után. Kezdett már hiányozni ez a hely – fogott kezet az apám a másik férfival, majd ekkor találkozott a tekintetünk. – Áh, Annie, de örülök, hogy itt vagy! – hagyta ott az asztalt, hogy közelebb jöjjön hozzám, és megöleljen.
– Téged is jó látni, apu! – szorítottam meg én is őt. – Mondjuk jobban örültem volna, ha más helyen találkozhattunk volna – néztem körbe a termen.
– Tudom, tudom, nem ez a legmegfelelőbb hely számodra, de ez a nap fontos számomra és...
– Apu – szakítottam félbe. – Megértem. És én tényleg nagyon örülök, hogy visszatértél ide, ha már miattam kellett eljönnöd – hajtottam le a fejem zavartan.
– Ne beszélj butaságokat, drágám! Mindig is te leszel az első számú prioritásom, és ezt semmi nem változtathatja meg – közölte határozottan, mire hálásan néztem rá. – Na gyere, szerezzünk magunknak egy italt, és beszélgessünk. Bejelentik a fontos dolgokat, és utána itt sem vagyunk. – karolt belém, majd a bár felé vettük az irányt, ahol már javában tolongtak az emberek.
– Kérhetnénk két pezsgőt? – kértem a bárpultban álló kiszolgálótól.
– Persze – mosolygott rám a férfi, majd el is ment, hogy kitöltse a két poharat.
– Elnézést, de maga nagyon ismerős nekem – szólalt meg a bal oldalamról egy hang, mire ledermedtem. – Nem találkoztunk mi már valahol?
Ezért nem akartam eljönni.A mellettem álló pilótára pillantottam, aki fekete Armani ingben és piros nyakkendőben állt mellettem, és a barna haja öt év elteltével is még mindig ugyanolyan kócosan állt a feje tetején.
– Úristen, Annie – döbbent le Charles, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott, és megölelt.
A másik oldalamon álló apu csak átható tekintettel nézte a férfit, aki ebből semmit sem érzékelt.
– Hogy kerülsz ide? Miért nem tudtam, hogy jössz? Akkor összehoztunk volna neked egy köszöntő partit – hadarta Charles franciául, ugyanis öt évvel ezelőtt is mindig franciául beszélgettünk, ugyanis majdnem anyanyelvi szinten beszélem.
A norvég, angol, olasz, spanyol nyelvek mellett. Illetve egy kis holland a Max -szel töltött idők miatt.– Én is örülök, hogy látlak, Charles. Vagy nevezzelek inkább Mr. Világbajnok úrnak? – kérdeztem játékosan, ugyanis egy bizonyos személyen kívül mindenkit figyelemmel követtem az elmúlt évek alatt.
YOU ARE READING
if only... // lando norris
Fanfiction... we had more time ANNALISE SORBERG mindig is hihetetlenül önálló volt, és sosem szorult rá senki segítségére sem. Egyedül építette fel a saját vállalkozását is huszonöt évesen, ami már világszerte ismert márka. Egyedül sikerült leküzdenie a démon...