Egy meglehetősen vékony könyv

Különleges ajándékok

-Sorsát az ember maga írja, ezen nem szabad változtatnom. De azért olvassunk utána kicsit.

-Hívő lesz Atyácska? - kérdezte ágaskodva az angyal. - Istenke azonban nem felelt, csak lógó orral köhintett kettőt. De azért ugye, folytatta bátortalanul az angyal, olyan...hogy is mondják odalent... modern világi humanista lesz?

-Ó igen, az lesz bizony. - mosolygott rá bátorítón a teremtő. Nagyon tud majd szeretni. Embereket, állatokat, növényeket egyaránt. Az Atya arca ekkor hirtelen felderült, majd pajkos mosollyal benyúlt köpenye zsebébe, ahonnan színes golyócskák sokaságát kapta elő. Hát, ha már ilyen vékony ez a könyv, adjunk neki a lehető legtöbb ajándékot, hogy teljességében élje meg azt, amije lesz. - Amint ezt kimondta, teli markát olyan erővel szorította össze, hogy a színes golyók szivárványos homokká morzsolódtak szét. Majd pedig, mint ha csak egyszerű földi sót szórna, ráhintette azokat mind a lapokra. Adjunk neki kedvességet, bájosságot, hogy viszont szeressék. Adjunk neki okosságot, hogy félre ne vezessék. Termetet, erőt és küzdést, hogy le ne győzhessék, vonzerőt és szépséget, hogy majd egy szép nap a fejét bekössék. Családot, sok barátot,egy rosszcsont gyermeket, hogy a végső nagy csatában egyedül lennie ne kelljen. Legvégül pedig, nyitotta ki másik markát, melyben mindössze egyetlen ragyogó homokszem lapult, kapja meg a hit magját, mely segít majd neki, hogy a fényes folyosó végén ránk találjon megint. Jó lesz így, angyalkám?

-Nagyon jó lesz Uram! Így lesz elég hite, reménye és szeretete is. Mondhatok valamit? Várom már, hogy megismerjem őt.

- Én is. -helyeselt Istenke szeretetteljes mosollyal az arcán. Remek emberke lesz. Sokak szívében hagy majd űrt maga után, de ne aggódj miattuk se, szeretett öcsétek, az Idő, begyógyítja majd azokat a sebeket is. 

......Szinte látom, ahogy Laura ücsörög egy csodaszép felhőn és a magasból mosolyogva néz le az élőkre.