Egy áldozat naplója

Mindig magány

Két napig nem is beszéltem vele, mindeközben nézegettem a dokumentumokat és a belső tárhelyet a bázisunk adatbázisában. Nem akartam még tervezgetni semmit se amit lehetett volna, hiszen nemigazán volt tervem. Megjavítottam a műszerfalaikat a dobszerű etikettnek amit nehéz volt lepartizálni, mert óvatos illesztése volt és a 'duplafalú szinkronizálás' elég nehéz dolog.
Adott voltam beszélni barátommal a sok munka után minden bajom kifejteni és egy gondolatmenetre jutni, csakhogy bezárkózott az illető raktárba. Így hát ugye nekem semmi esélyem se erőm nem volt kiszedni onnan. Végül is a végén már megelégeltem és megpróbáltam kinyitni az ajtót.

- nem nyílt -

Bezárta, remek dolgokat gondoltam azokon a perceken keresztűl. Majd megkértem hogy jöjjön ki mert beszélgetnék vele, de nem engedett be és a viszonyzása képp én tényleg otthagytam, szeretettem volna hagyni. Viszont ajándékot szerettem volna adni neki, kivígasztalni.
Másnap kint ült a homokban, farkával húzta el a forró sivatagi homokot. Nyíltan mondta el a dolgokat, mégis motyogott a szentgáli orra alatt. Nagyon remetének éreztem a jelenlétét is és nem tudtam vele pár szót se váltani, mert mindig elfordult amikor hozzá fordultam. Nagyon el volt szomorodva, de tudtam mivel vígasztaljam meg és ha mégis nem találná meg magát azzal az ajándékkal, az az én művem végét jelentette volna és nem ismerte volna meg magát se a rettenetes érzésében ami volt neki, se az akkori helyzetében.
Minden napon hasonlókon agyaltam utánna, nemis akartam, hogy rosszul legyen mert ő a társam lett volna ha lett volna egyszer.
Hagyni kellett tehát és nagyon sajnáltam. Nem ő volt ilyen helyzetben egykor, hanem én is akkor, mikor kiszöktem a nagy piros épületből. Soha nem jártam kint, mint például a hírnökök. Mindig az volt a dolguk, hogy szállítsanak üzenetet azokba a régiókba, ahol nem volt távolsági eszköz a kommunikálásra. Szerettem őket a ruhájuk miadt ami kék és zöld volt. Aztán ott volt a munkásosztály a sárga osztályon valahol a földszinten ahol kiszöktem, ezért tudom hogy hol is van. Láttam útközben és az ottani munkások fontos munkája volt hogy szépítsék ki az ottani virágkerteket. Azóta már kivirágoztak, tehát a nektárjuk apró fiolákba szállt. Használják õket termelésben, de ezekben nem vagyok jártas.