Szépség, szeretet és egyéb fóbiák

A világ egyik legnagyobb rejtelmei közé tartozott, hogy vajon mi késztethette az iskola legszemetebb tanárát, Perselus Pitont, olyan nemes mesterség választására, mint a kamaszkorú diákok okítása a Roxfortban. Egyesek azt feltételezték, Albus Dumbledore évek óta egyfajta hipnotikus bűbáj alatt tartotta a férfit, mások arra tippeltek, a bájitalok mestere titkon fekete mágiával kapcsolatos kísérleteket végzett a kastély pincéjének egyik eldugott szegletében.

Természetesen mindkét elmélet téves volt, bár Piton valóban szeretett az éj leple alatt az alagsor rejtett termeiben új bájital formulákat tesztelni. Az elkészült főzetek gyakran gyanúsan hasonlítottak a tiltott listán szereplő italokhoz, és ha a Mágiaügyi Miniszter betoppantott volna a férfi laboratóriumába, bizonyára nem egy szabályszegésre bukkant volna. Ennek ellenére a varázsló nem emiatt készítette kotyvalékait a hajnali órákban egy tizenkét varázslattal elfedett, régi tanteremben, erre sokkal nyomósabb okai akadtak.

Az első érvként az szolgált, hogy álmatlanságtól szenvedett. Bár, ha őt kérdezték volna, azért nem tudott aludni, mert a szobájában folyamatosan hallani lehetett a Véres Báró lánccsörgetését. Továbbá gyakran felriadt a víz zubogására a falakban, mert Binns professzor, bár szellemként bizonyos szükségletei már nem voltak, prosztata problémáinak emléket állítva éjjelente ötször húzta le a vécét.

A második indokot az a tény adta, hogy nappal az a veszély fenyegette, megzavarhatják a munkában a legrémesebb, legvisszataszítóbb, legidegtépőbb lények ezen a földön: a tinédzserek. Perselus Piton számára pedig nem létezett nagyobb ellenség, mint a saját diákjai. A bosszantó problémák versenyében őket szorosan követte, de csupán második helyezést ért el a többi nagykorú idióta, vagy hivatalos megnevezéssel élve: a kollégái.

A harmadik okot, amiért hősünk ilyen titkos akció keretében kísérletezett, nos, azt az aktuális bájital kényes mivolta adta. A férfi legújabb alkotása, ha sikerül azt tökéletesítenie, vékony rétegben applikálva a problémás területre gátolta volna a faggyúmirigyek működését, de éppen csak annyira, hogy azok még be tudják tölteni védőfunkciójukat. Terve szerint a készítmény ismétlődő használata nem változtatta volna meg a sejtek anyagcseréjét, ráadásul semmifajta mellékhatással sem járt volna.

Egyszerű nyelvre lefordítva, fel akarta találni a tökéletes zsírosodás elleni sampont.

Egyrészről a dolog korántsem volt olyan kézenfekvő, mint amilyennek elsőre tűnt, ellenkező esetben valaki már rég elkészítette volna, és halálra kereste volna magát vele. Másrészről akaratlanul is felvetődik a kérdés, hogy vajon a bájitaltan professzor nem-e személyes okokból (lévén saját üstökéről lógó, gubancos tincseit nem ritkán megcsillantotta a gyertyák fénye) töri magát eme szinte elérhetetlen cél, eme fehér bálna megkaparintására. Természetesen Piton cáfolta volna, hogy saját problémái a frizurájával bárminemű kapcsolatba is hozhatók a főzettel, ugyanakkor a férfi azt is vehemensen tagadta volna, hogy vannak érzései.

Történetünk kezdetén Perselus Piton már néhány hete foglalatoskodott az említett bájital elkészítésével. Hajnali kettőkor, csakúgy, mint mindig, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola egyik sötét, nyirkos, alagsori termében látott hozzá egy újabb adag tesztszérum elkészítéséhez. Az üstjét felmelegítette a megfelelő hőfokra, a hozzávalókat gondosan kikészítette az asztalra, majd rendkívüli gyorsasággal és precizitással, amit csak az évek tapasztalata hozhat meg, adta őket hozzá a készülő keverékhez. Munkája zökkenőmentesen folyt, egészen addig, míg a kísérleti ponthoz nem ért. Az új adalék, a százszorszép gyökere és a tündérszárnyak elegyének hozzáadása után a folyadék fortyogni kezdett, az üstből rózsaszín buborékok kezdtek szállingózni. Piton, egy bájitalmesterhez méltóan, szorgosan jegyzetelte a nem várt, érdekes reakciókat, aztán, hogy a kreálmányát közelebbről is szemügyre tudja venni, az üst fölé hajolt. Persze nem sejthette, hogy tettével elérkezett a kritikus ponthoz, mely után az események láncolata, akár egy lavina, megállíthatatlanul fog gördülni tovább.