Pillanatkép [Yoonseok]

2.rész

Valahogy olyan jó érzéssel töltött el hogy egy suliba fogunk járni. Így a közelében tudok lenni, és ha baj van segíthetek. A jól ismert iskolai csengő megzavart a gondolkodásban így leültem a helyemre.

- Sziasztok gyerekek. Reggel elég sok gond volt, de hosszú kiabálások sorozata után az új fiú ide kerül nem a B-osztályba. - lép be a tanár majd egyből nagy lelkesedéssel beszélni kezd. Amint meghallgattam mit is mond még a szemeim is ki pattantak. Ha a mi osztályunkba fog járni akkor végképp nem fog szabadulni tőlem.

- Mutatkozz be pár szóban majd ülj le hátra Hoseok vagy Jimin mellé. - mosolyával biztatta a fiút aki végül megszólalt.

- Min Yoongi vagyok. Nemrég költöztem ide, a féltestvéremmel élek. Asszem ennyi. - vont vállat majd közelített hátra és leült mellém amit meglepődve díjazok de nem ellenzem.

- Na gyerekek ha ez is megvan kezdődjön az óra. - nevet a tanárnő de a többiek arcán csak unalom nyugtázódik.

Az óra gyorsan el ment és az ezt követő összes többi is. Ma már csak azt vártam hogy haza érjek. De a haza menetelben meggátolt Yoongi. Ő pont előttem ment, és tudom hogy hülyének hisz majd de utána megyek és beszélek vele. Muszáj valamilyen módon valamit megtudni róla így hát oda mentem hozzá.

- Szia Yoongi. Haza fele mész? Ugye nem zavarlak? - érdeklődtem felé bár lehet nem kellett volna mert felém fordult és mondani készült valamit.

- Nem vagyunk barátok ne csinálj úgy mintha azok lennénk. Nem ismerlek, de nem is akarlak. Idegesítő vagy. - hangszíne nyugodt volt, de mégis zavart. Minthogyha valami rossz fogná el őt amikor beszél. Ez egyre furább. De Jung Hoseokot nem tudja elhessegetni. Mindent ki fogok deríteni vele kapcsolatban.

- Engem csak érdekel miért vagy ilyen. Semmi érzés nincs az arcodon rideg és kemény vagy. Nem beszélsz senkivel, ez pedig zavar. Mindenkinek kell és jár is a boldogság. El akarom érni hogy te is boldog legyél. - miután ezt ki mondtam egy nagy levegőt vettem hiszen általában csak a gondolataimban beszélek sokat.  Viszont ami ez után jött azon nagyon meglepődtem Yoongi egyenesen felém fordult és a szemeivel szikrát szórt rám.

- Ide figyelj. Te semmit nem tudsz rólam és nem is fogsz. Foglalkozz a saját életeddel ne másét rontsd. - egy hajszál választotta el hogy ne kelljen kiabálni de én akkor is csak mosolyogtam. Most azt hihetné rólam hogy egy beteg ember vagyok de vicces hogy rosszfiúnak hiszi magát. Ne aggódj. Akkor sem adom fel.

- Akkor sem hagyom annyiban. Hiába kéred hogy hagyjalak békén ameddig valami boldog kifejezésed nem lesz addig én nem fejezem be. - utolsó mondataim után otthagytam majd elindultam haza.