The Holiday

Part 2 ~Amanda

- Amanda! -ordít fel Ethan, a barátom (aki szerintem megcsal), a földszintről.

Hallom, ahogy jön föl a lépcsőn és az ajtóm felé közelít. Megáll az ajtóm előtt és bekiált újra.

- Amanda? -majd kinyitja az ajtót. Pont a kezembe akadt egy pár cipő, úgyhogy az egyiket felé hajítottam.

- Hadd mondjam el még egyszer, hogy nem feküdtem le vele. -mondta megint, de nem hittem el neki.

- Ah! Persze, mert a recepciósodnak hajnali 3-ig kell dolgoznia!

- Sokan dolgoztunk éjjel és ő is ott maradt.

- Jó, akkor esküdj meg az életemre, hogy nem feküdtél le vele.

- Ugyan!

- Esküdj!

- Nézd nem fogok itt... -de nem hagytam, hogy végig mondja a magyarázkodását, ami nem is igaz, hanem felé hajítottam a másik cipőt is. Sajnos nem talált.

- A recepciósoddal, Ethan? Tudtam én, hogy nem szabad összeházasodnunk. Ezért mondtam, hogy ne add el a házad. Tudtam, hogy ilyen vagy. -teljesen elegem volt belőle, úgyhogy elkezdtem összeszedni a dolgait.

- Volnál szíves lenyugodni? először is: nem feküdtem le vele. Másodszor pedig: egy éve gondjaink vannak. Tudom, hogy nem akarod belátni, de vannak.

- Tudom, hogy régóta gondjaink vannak. Ha én kicsit sokat dolgozom, jön a rinyálás. De ha te, maestro, az a zenéd kedvéért van! -mondtam, idegesen megfogva egy kottáját és azt is a többi cuccához véve a kezembe.

- Ha sokat dolgozol?! Idén 75 előzetest vágtál, csináltál itthon egy vágószobát, és a Blackberryddel alszol. A szex témát már fel sem vetem, mert nem tudom mikor csináltuk utoljára.

- Ugyan már! Senkinek nincs ideje szexre!

- Ez nincs teljesen így.

- Na jó, ennyi. -hogy kicsit hangsúlyozzam a helyzetet a kezébe vágtam a cuccait. -Tuti lefeküdtél vele! Nem vicc, tűnj innét... Tudod, mit gondolok, Ethan? Hogy sosem szerettél igazán! Ehhez mit szólsz? -közben elindultam ki a szobából, le a lépcsőn, ő meg jött utánam.

- Ugyan!

- Te azt szeretted, hogy mi együtt vagyunk, nem pedig engem. Egyáltalán nem engem.

- Nézd, megtettem, amit tudtam, de neked senki sem elég jó! -kinyitottam neki az ajtót, hogy ki mehessen rajta, ahogy az életemből is.

- A cuccaidat pedig utánad küldöm! -miközben kisétált az ajtón nagy sajnálatomra megszólalt.

- Folyton ezt csinálod, tudod? -kiért az ajtón, de sajnos szembe fordult velem, hogy még tudjon beszélni.

- Mindig minden kapcsolatodat elrontod. Csak ezt tudod. -de ez azért volt jó, mert így be tudtam vágni az ajtót az orra előtt.

- Nem is akarsz kapcsolatban élni! Ellenállsz, ahogy tudsz! -gyorsan felszaladtam a lépcsőn a teraszra, de közbe nem tudtam megállni, hogy vissza ne kiabáljak.

- Fogd be!

-Rá se lehet jönni, hogyan csinálod, mert mindenkinél okosabb vagy. Nehéz téged tetten érni, de végül felszínre tör, és akkor ez van. -ekkor láttam, hogy Ethan ledobja a cuccait az ajtó elé.

- És akkor mi van? -szóltam le a teraszról.

- Vége van! De tudtad, hogy ez lesz. Tudod, hogy érzek irántad, Amanda, nincs hozzád fogható. Csak nem akarsz az lenni, aki nekem kell. Vagyis nem, ami kell.