wrong number | minsung ff

9

- szerinted miről beszélgetnek? - kérdezem kíváncsian, közben villámra véve egy kis darabot a sajttortából. minho egy pillanatig összeráncolva szemöldökét néz rám, mire én a két barátunk felé biccentek fejemmel.

- nem tudom, jisung. de még mindig nem a mi dolgunk amúgy - kuncog fel hitetlenül, megforgatva szemeit mellé, mire én csak ajkaimat lebiggyesztve próbálok hallgatózni. bár igazából semmit nem hallok, hiszen nem ültünk a legközelebb hozzájuk és valójában iszonyatos hangzavar van a kávézó ezen részében.

- de kíváncsi vagyok - dőlök hátra a székben.

- látom rajtad - nevet fel, megcsóválva fejét. - de szerintem minden rendben - pillant feléjük egy pillanatra, s mind a ketten halvány mosollyal figyelve egymást beszélgetnek. - mesélj inkább magadról. chant elnézve, nem fogunk visszamenni négykor - sóhajt fel.

- de abból nem lesz gond?

- a fotózás ötkor kezdődik, a sminkünket nem mostuk le, így igazából egy pár perc is elég lesz átöltözni és elkészülni. nem lesz baj.. remélem - mondja az utolsó szót kicsit halkabban, de magyarázata megnyugtat. nem akarom bajba keverni őket. - mesélj.

- mit meséljek? nincs közel sem olyan izgalmas életem, mint neked vagy nektek - mosolyodok el. - kereskedelem és marketinget tanulok az egyetemen, most kezdem majd a hatodik félévet, egyelőre várom a mostani vizsgáim eredményeit. a szüleim incheonban élnek, én az egyetem miatt költöztem ide, felix a lakótársam és egyben a legjobb barátom.

- kereskedelem és marketing? biztosan kis okos vagy akkor - mosolyodik el elismerően.

- hát nekem nincs olyan szép arcom, hogy abból meg tudjak élni, így valami kellett - motyogom.

- hallom ám - pöcköli meg orromat, átnyúlva az asztal fölött.

- nem sértésnek szántam - mondom halkan, hiszen valóban nem annak szántam, csupán ez az igazság.

- szép arcod van, és nagyon jó alakod. simán megállnád a helyed itt amúgy - rántja meg vállait, mintha azt közölte volna velem ilyen nyugodtan, hogy fúj a szél.

- én nem így gondolom.

- én se vagyok tökéletes, sőt. néha úgy érzem, hogy igazából csak jókor voltam jó helyen - kuncog fel kissé elkeseredve. már éppen mondanék valami biztató dolgot, hiszen ezzel egyáltalán nem értek egyet, amikor egy magas, szőke hajú srác ül le hozzánk. nagy szemekkel, értetlenül pislogok rá, míg a velem szemben ülő csak homlokára csapva sóhajt fel. - te miért vagy mindig ott, ahol én?

- tudod, minho, ez egy kávézó, amit minden cégnél dolgozó ember használhat. én pedig reggel hat óta pózolgatok kamerák előtt és kezdek kicsit fáradni, ezért gondoltam iszok egy kávét! a kávézóban! - magyarázza a számomra még ismeretlen fiú hevesen gesztikulálva, mire muszáj felnevetnem, s erre rám kapja tekintetét, majd minhora néz újra.

- új modellt vettek fel? - mér végig szemeivel, min mintha kötelező lenne, zavarba jövök.

- elég lesz, hyunjin! menjél, boldogítsd minseot inkább, ne engem! - vágja tarkón, mire a szöszi csak kinyújtja nyelvét, majd távozik köreinkből.

- hát ő meg? - kérdezek rá mostmár.

- hwang hyunjin. másnéven drámakirály, vagy szőke herceg, esetleg életem megkeserítője.

- hallak ám, minho! - kiabál ide a szóban forgó a pult mellől, s minho csak megforgatva szemeit csóválja meg fejét.