*Egy fellépés után.
- Eren!
- Mikasa, mit szeretnél?
- A főnököm beszélni akar veled .
- Jó, mikor?
- Minél előbb.
- Miről folyik a bájcsevej? - lépett oda hozzánk Erwin.
Csak néztük Mikasával, de nem mondtunk neki semmit. Hirtelen egy negyedik tag is csatlakozott hozzánk, de őt nem ismertem.
- Jó estét főnök úr! - köszönt neki Mikasa,de ő ezzel nem foglalkozva felém vette az irányt.
Mintha már láttam volna őt valahol.
- Jó estét Jaeger.
- Hagyd már szerintem majdnem egykorúak vagyunk. Hívj Erennek!
- Rendben Eren. Nagyon jó előadás volt a mai.
-Kösz. - szuszogtam fáradtan.
- Még be sem mutatkoztam Levi Ackerman. - nyújtotta kezét kézfogásra várva, amit természetesen elfogadtam.
Azt hittem egy sima kézfogás lesz, de csak fogta a kezem és közben mélyen a szemembe nézett. Közben a többiek eltűntek mellőlünk.
- Levi, szerintem elég lesz. - szakítottam félbe szemezésünket, és halkan felnevettem.
- Tényleg, sajnálom..... - kapott oda tarkójához, azzal a kezével amellyel az enyémet fogta.
- Eren, indulnunk kell! - kiabált oda sofőröm.
- Megyek, megyek! - kiabáltam neki vissza.
Levivel még megejtettünk egy kézfogást búcsú ként, és elindultam a kapuban álló fekete limuzin felé. Beültem, de amikor a sofőr beindította a limuzint, a motor egy furcsa hangot adott ki, majd leállt.
- Ez fantasztikus. - mondtam szarkasztikusan.
- Elnézést kérek Eren úr úgy látszik lerobbantunk.
- Eren, ha gondolod én elvihetlek. - ajánlotta fel Levi.
- Rendben, köszönöm. - mondtam, majd átszálltam piros sportkocsijába, és intettem sofőrömnek jelezve, hogy távoztam.
- Nem lépünk be előbb hozzám, meghívlak vacsorára.
- Rendben menjünk. - vágtam rá hirtelen amin Levi eléggé meglepődött, és kissé perverz mosolyra húzta ajkait.
Megállt egy villa előtt majd kiszállt.
- Gyere Eren!
Én erre csak bólintottam egyet, majd utána eredtem. Beinvitált házába, és a konyha felé vette az irányt. Az asztal már meg volt teritve.
- Ülj le és egyél, már biztos éhes vagy.
Igaz is dél óta nem ettem semmit. Leültem az asztalhoz, majd ő is velem szembe, egy üveg pezsgővel a kezében.
- Mit ünneplünk?
- Természetesen a nagyszerű fellépésed, mi mást?
Amint ezt kimondta felnéztem tányéramból és elmosolyodtam, ki tudja lehet hogy még bele is pirultam. De megint úgy néz rám, az a mosoly........ ah.... tökéletes mosoly...
