(Ami magyarul van az dőlttel lesz írva a többi az értelem szerűen angol )
Szoboszlai Mia
-Szoboszlai Dominik haladj már. - ordítom drága bátyámnak. Igen Szoboszlai Dominik húga vagyok vagy is az egyik hiszen hárman vagyunk testvérek. A legfiatalabb Szófia ő 4 éves, Dominik a legidősebb ő 21 éves, én meg a középső az az Mia 18 éves vagyok, a szüleink Szoboszlai Zsolt, aki a Főnix Gold edzője és Németh Zsanett. A bátyám a Leipzig-nél játszik én is itt, de van esély, hogy átigazolok az álom csapatomba a Chelsea-ba, hogy félre értés ne essen nincs semmi bajom a Leipzig-gel de ide többnyire a bátyám miatt kerültem be és be szeretném bizonyitani, hogy én is vagyok olyan jó mit ő talán még jobb is mint ő. Jelenleg pont a Chelsea vs. Leipzig meccsre tartunk.
-Mia nyugalom van még fél óránk. - jött ki Dominik a fürdőszobából.
-Igen, de te át öltözött és még nagyjából egy óráig a tükörben bámulod magad és a hajadat igazgatod.- mondtam majd bele túrtam a hajába ( tipikus mi )
-Nemár - kezd nyafogni majd bele túr a hajába - Na most már mehetünk.
-Istenem-fogtam a fejem.
-Szólítottál?
-Fogd be és induljunk el végre. - parancsoltam rá, szerencsénk, hogy itt van a közelben a stadion.
'Stamford Bridge.'
Mikor oda értünk a Dominik bement az öltözőbe én meg leültem. Egyszer csak leült mellém Christian Pulisic.
-Egy ilyen szép lány mit keres egy foci meccsen szombat este?
-Például mert imádom a focit vagy mert valakinek a barátnője vagyok vagy...
-Valakinek a barátnője vagy?
-Nem, hanem a bátyám a Leipzig-ben játszik
-És ki a bátyád?
-Kopj le róla Pulisic - jött ki az öltözőből Willi
-Miért ki vagy te neki?
-Ahhoz semmi közöd-válaszolt neki Willi majd Christian le ment
(félre értés ne essen nincs semmi bajom Pulisic-al)
-Minden oké?
-Persze
-Még mindig át akarsz igazolni ide.
-Persze. - ment volna vissza az öltözőbe, de utána szóltam- Várj valamit elfelejtettél. - majd ölelésre nyitottam a karom ez a bolond meg nekem futott majd felkapott és meg fordult velem
-Történt valami? - jött ki a bátyám
-Nem dehogy. - mondtuk egyszerre Orbán-nal nevetve, még beszélünk a fiukkal után lassan bementek az öltözőbe én meg ki mentem a lelátóra. Elkezdődött a meccs a 15.percben a Chelsea megszerezte a vezetést Mason Mount góljával, akinek Kai Havertz adta a gól passzt. A 39.percben a Willi adott egy gól passzt a bátyámnak a mit előtt és gól lett szegény Kepa-nak esélye se lett volna kivédenie. A második félidőben nem történt nagyon semmi, vagyis a 84.perc-ig Pulisic felrúgta Willi-t a bíró egy piros lapot osztott ki Pulisic-nek hisz nem az első volt neki. Willi nagyjából 3 perce fekszik történt vele valami, ha simán felrúgtak volna akkor nem marad a földön ennyi ideig és nem mozdul egyáltalán. Az orvosi csapat egyből lehozták valamennyire magánál lehetett mikor lehozták hisz mondott valamit Dominiknak. Aki egyből jelzett nekem, hogy menjek Willi után. Az öltöző elött találtam rá.
-Willi jól vagy? - válaszul csak nyöszörgött egyet ebből tudtam, hogy nem a válsz, Willi-t bevitték a kórházba. Visszamentem a lelátóra a hol a meccsnek már vége lett és jöttek le a focisták. Hagytam egy üzenetet a bátyámnak, hogy a kocsinál tali Én meg mikor mentem ki neki mentem valakinek
-Bocsánat - mondtuk egy az "ismeretlennel", felnéztem és előttem állt Mason Mount de engem jelenleg jobban érdekelt, hogy Willi-vel mi van. Rohantam a kocsihoz Domi lassan ki jött.
-Domi. - Dominik egyből tudta, hogy a kórházba akarok menni Willi-hez. Szerencsére a kórház nem volt messze.
-Jó estét. Orbán Vilmos Tamást keresem.
-Jó estét. Családtag?- amikor kérdezte pont akkor tolták át Willi-t a szobába. Nem mozdult, sápadt volt és bevolt kötve a feje a lába pedig bevolt gipszelve.
-Mia, Dominik. Mia, muszáj beszélned Willi-vel. -jött oda Tedesco.
-De mi történt vele? -néztem a fiúk edzőjére.
-Egy kisebb agyrázkódás és egy kisebb repedés van a sípcsontján. -adta válaszul az edző, amint kimondta bementem Willi-hez.
-Willi, jól vagy?
-Hát azon kívül, hogy Pulisic felrúgott és miatta megrepedt a sípcsontom és agyrázkódásom van, de jól vagyok.
-Tudod te, hogy mennyire megijesztettél?
-Sejtem, de Mia, jól vagyok főleg, ha itt vagy mellettem.
-De most tényleg mikor megláttam, hogy nem kellsz fel.... -kezdtem el mondani, de nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nyugi most már minden rendben lesz. -próbált nyugtatni, de nem járt sikerrel és ezt meg is látta rajtam. -Gyere ide. -mondta mire közelebb mentem hozzá és megöleltem. -Ez hiányozni fog.
-Nekem is de te is. -mondtam és egy kicsit eltávolodtam tőle.
-Te is nekem. -szeme a szám és a szemem közt cikázott, egyszer csak ajkaimra tapadt, gyenge volt, de nem csókoltam vissza, hanem inkább eltávolodtam tőle. -Sajnálom én csak... -mondta, de abba hagyta.
-Orbán, hogy vagy? -jött be Dominik.
-Kösz, jól.
-Dominik nekünk mennünk kéne. -szoltam a testvéremnek.
-Oké. Viszlát tesó, jobbulást.
-Köszi. Szia Szobo. Szia Picur. -köszönt el.
-Szia Willi. -sóhajtottam, elhagytuk a korházat de Domi nem hagyta annyiban.
-Mi volt az a csók? Együtt vagytok? -kérdi mikor beszálltunk a kocsiba.
-Dominik, semmi nem volt és nem vagyunk együtt. Willi lehet, hogy többet érez, mint barátság, de én nem.
-Tudom jól, de nem lehet, hogy Willi iránt is érzel valamit?
-Nem. -mondtam neki az igazat hisz tényleg ez az igazság. Miközben ezt letárgyaltuk visszaértünk a szállodába, én egyből mikor felértünk a szobámba mentem, át vettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyba, de egyáltalán nem bírtam aludni ezért át mentem Dominikhoz, bekopogtam, de nem jött válasz ezért óvatosan benyitottam amire felkapta a fejét.
-Domi, aludhatok veled? -kértem, mire a focista csak felemelte a takaróját én pedig bemásztam mellé az ágyba, Dominik csak át karolt és jó szorosan magához húzott. Miközben a bátyám szív verését hallgattam elnyomott az álom.
