Nélküled (Tododeku)

1. rész

Írói szemszög:

Todorokival màr két éve jàrt a kis zöld hajú Midorya . Még gimi 1. évében jöttek össze nyáron , most végzősök.
Midorya szemszög:

-Jo reggelt drágàm!-pusziltam meg kedvesemet

-Reggelt!-puszilt vissza unottan.

Miután vezettünk a terembe , Todoroki rögtön leült a helyére , és nem szólt semmit. Reggelente àltalàban ilyen , de most látszik , hogy van valami baj.

-

Egész nap nem szólt hozzàm semmit. Kezd olyan lenni , mint első év elején.

-TODODROKI!!-futottam utána az órák után

-Igen?-fordult felém unottan.

-Olyan fura vagy ma -halkultam el.- Minden rendben?- kérdeztem

-Ig-ami azt illeti nem egészen- közölte.-Esetleg holnap találkoznánk a parkban? Fontos lenne valamit megbeszélnünk!

-P-persze! Mikor?-kezdek félni

-Esetleg délután egy óra?- kérdezett rá

-Rendben! Tudod rád mindíg van időm!-probaltam kedveskedni , de ő csak sarkon fordult és elment.

Todoroki szemszög:
Sajnálom Midoryàt. Nem is tudja mi vár rá.
Miután hazaértem , apám elhivatott beszélni. Mióta elmondtam , hogy Midoryàval együtt vagyok , azóta azzal csesztet , hogy szakítsak vele , mert nem lehetek fiúval, és csak akadályoz a hőssé vállàsom terén.
-Szakitottàl vele?-kerdezi apám rögtön a lényegre térve.

-N-nem.- válaszoltam

-Szakíts vele , és mondd meg neki , hogy hagyjon téged békén! Ha nem mondod meg én fogom!-orditott le

-Miert baj neked az , ha szeretek valakit?!-hàborodtam fel- Még az is fàj , ha tartom vele a tàvolsàgot!

-Nem a szerelem az első! Nem lehetsz szerelmes! Főleg egy ilyen fiúba!

- Dögölj meg!-csaptam rá az ajtót.

Holnap muszáj neki elmondanom , hogy hagyjuk egymást békén.