Érted dobban - Lando Norris✔️

13

Napok óta úgy kerül Lando, ahogy csak tud. Én pedig úgy megyek utána, ahogy csak tudok.

Az a Love, aki Lando előtt voltam, most szörnyülködne rajtam és annyiban hagyta volna a dolgot egyből. De a mostani énem semmit nem akar jobban annál, hogy megbocsásson nekem.

Mindennap többször elmondom neki, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet és próbálok felé gesztusokat tenni, de ő észre sem akar venni.

Most épp a bankból sétálok vissza a házba, ahol jelenleg ketten vagyunk, mert Max külföldre utazott egy családtagja esküvőjére, így egy jó ideig nem jön vissza. Nélküle enyhén szólva kellemetlen a légkör a lakásban.

Ma sajnos nem intéztem semmi érdemlegeset a bankban. Még legalább két hétig nem jutok a pénzemhez, így ronthatom a levegőt Lando-éknál még egy ideig.

Sétám közben még a nap fényében is elvakította a szememet egy sárga McLaren vészvillogója. Azonnal tudtam ki a tulajdonosa.

Közelebb haladva megpillantottam Lando-t, aki a kereket igyekezett kicserélni az autón, de egy fiú erős gesztusokkal kommunikált mellette.

Hirtelen odament hozzá és egy jókora ütést mért Lando arcára. Eléggé megijedtem, de tudtam, hogy nem szeretné, ha most kimenteném, így úgy döntöttem, hogy segítek, de csak a lehető legdiszkrétebb módon.

Ahogy Lando-hoz és az idegenhez értem, meglátva a fiú szemeit elfogott a szomorúság, amit igyekeztem leplezni. Láttam rajta, hogy nagyon nem örül a jelenlétemnek.

Ekkor az idegen megszólalt.

- Na mi van veled, Drágaság? Nem talán verekedett egy ilyen szépség? - kérdezte, utalva az arcomon lévő sebre, amit Theo okozott.

A szőke hajú fiú egyébként zavarba ejtően jól nézett ki, de undorító stílusa nagyon taszító volt.

- Én nem verekedtem, de úgy látom bizonyos emberek, igen. - mondtam és Lando arcára mutattam a lehető legnagyobb nyugodtságot imitálva.
- Hát még jó! Megérdemli! Ismered ezt az embert? - kérdezte ingerülten.
- Nem. Miért? Kellene? - kérdeztem és úgy néztem Lando-ra, mintha sosem láttam volna ezelőtt.
- Ő Lando Norris, egy autóversenyző. Semmit nem csinál csak furikázik körbe-körbe és ezzel keresi a pénzt. Tudod mennyit dolgozik? Semennyit! - kiabálta és ökölbe szorította a kezeit.

Láttam, hogy megint meg akarja ütni, így elé álltam és megsimítottam a mellkasát. Mivel láttam, hogy tetszem neki, így tudtam, hogy engedni fog nekem.

- Nem, nem tudom, hogy mennyit dolgozik, ahogy te sem. Lehet sokkal többet, mint te. Lehet sokkal kevesebbet. - mondtam neki nyugodtan. - Fogalmad sincs, ezért szerintem ne egy idegenen vezesd le a frusztrációdat, akiről szart sem tudsz.

Megint elindult volna Lando felé, aki egyszerre figyelt engem és a fiút is, de én hátratoltam. Készen állt magát megvédeni, de nem akartam, hogy újra bántsák.

- Én a helyedben nem bántanám, Carl! - mondtam.
- Honnan tudod a nevem? - kérdezte teljesen ledöbbenve.

Annyira szerencsétlen volt, hogy nem vette észre, hogy a kulcstartója, amin a neve van kilóg a farmerja zsebéből.

- Tudod apukám rendőr és tud rólad néhány érdekes infót. Ha most nem szeretnél újra visszakerülni a börtönbe, akkor ajánlom, hogy kerülj el minket, ahogy csak tudsz! - mondtam neki, mire lesápadt.
- Ribanc! - kiabálta vörös fejjel.

Meglökött, majd szapora léptekkel elsétált. Lando ledöbbenve nézett rám.

Apám nem rendőr egyébként, hanem építész. Másrészt sok Netflix-et néztem a kórházban, ahol a börtönös dokumentumfilmek sem maradtak ki. Abban láttam néhány tipikus börtöntetoválást. És ezen a fiún felismertem egyet, így gyanítottam, hogy volt már valamilyen ügye.