Derlixa

A kezdetek kezdete

Valahol, a messzi-messzi galaxisban, egy bolygón, melynek neve Derlixa, élt egy bátor harcos, Alistor. Ki minden erejét beleadva, bolygókat tudna elpusztítani. Aki minden sárkányt megszelídít! Az, aki-

-Te már megint mit szívtál?- Kérdezte Elisa.

-Miért kell mindent elrontanod?-Válaszoltam.

-Inkább örülj annak, hogy törődök veled. Azt hittem sztrókot kaptál!

-Hinni a templomban kell!-Mondtam unottan.

-Flegma.

Na jó. A nevem Alistor! És az az igazság, hogy közöm sincs a harcosokhoz. Illetve egyhez van. A nővéremhez, Elisához. Mivel a többi testvéremet nem ismertem. Mind hárman harcosok voltak. Sőt! még a szüleink is azok voltak. Szinte annak születtek. Sok évtized után én vagyok az első aki szégyent hoz a családunkra. Mindössze 15 éves vagyok, de a szüleim már az esküvőmet tervezgetik. És még az is benne van a pakliba, hogy meg se mondták kivel akarnak össze adni. Tehát az életem maga a pokol. De ki sem mondhatom hangosan, mert erősen vallásos a családom. Ennek tetejében mindenki tökéletesen néz ki és okos. Mármint hogy mindenki rajtam kívül. Nameg aztán ott van az iskola is. Bármennyi lánnyal próbálkoztam, elutasítottak. Nem is csodálom. Egy lány sem akarna összejönni egy 150 cm-es szőke, kis manóval. Persze a nőverem nagyon magas, vörös hajú, és nincsenek hülye szeplők az arcán, mint nekem.

-Na jó! Mostmár tényleg hagylak álmodozni.- Mondta Elisa, majd becsapta maga mögött az ajtót.

Miután kiment a szobámból, azonnal leraktam a kardom és elővettem a táskámat. Mint mindig most is megpakoltam kajával, kristályokkal, varázskönyvekkel, emellet egy késsel. Tudni illik, minden éjszaka, még a falunk az igazak álmát alussza, én és a barátaim különös helyekre vándorolva veszélyes kalandokat keresünk. El is indultam. Persze nem a főbejáratot vettem irányba. Nem akarom magam őrök ezreinek markába vetni. Igy az ablak az egyetlen esélyem.

-Jé! Téged is látni errefele?-Kérdezte gúnyosan jóbarátom Jex.

-Jól van már! legalább nem estem le mint ahogy amúgy soktam.

-És? Dícsérjünk meg mert ki tudtál mászni az ablakon?- Szólt bele másik barátom Valentin.

-Csak mennyünk!